Privát Brexit

Az angol múltidő problémái.

A jó britán szomszéd mire végre elrendezte a több országon átívelő nyugdíjas ügyeit, és még egy mesébe illő, váratlan örökség is rázuhant (na jó, azzal is kellett küzdeni pár hónapot), fogta magát, és ahelyett, hogy nyakába vette volna a világot, magára vett egy csúf kórságot.

A magyar egészségügy bugyrait sokan, sokszor megénekelték, én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy egyáltalán nem volt vicces, mikor nyelvi akadályokra hivatkozva nekem kellett végül közölnöm vele a tartós tej vásárlására vonatkozó ellenjavallatokat.

Hihetetlenül gyorsan, de barátok körében, békésen lépett le végül egy tavaszi napon.

Igazi angol módon tudott valódi pain in the ass lenni, de hát mégiscsak a mi británunk, rengeteg idióta közös sztori gyűlt össze tíz év alatt, számtalan naponta használt kifejezés és szófordulat tőle származik. Szóval még mindig elég nehéz múlt időben beszélni róla. Bár ha hivatalosan nézzük, nem is kéne.

Világéletében harcban állt a mindenféle hivatalokkal, szóval most bárhol is van, biztosan nagyon röhög azon, hogy egy válási papír hiánya miatt várhatóan még a következő 1-1,5 évben nem lesz hivatalos, papíros halott.

So long, and thanks for all the fish.