Spontán terasz-party alakult ki tegnap este, ünneplendő a pénteket, a teraszt, a WC-falat, a beígért nyarat, meg hogy elkezdtünk költözni.
Hirtelenjében lett nagyon elegünk most már a városból, és mivel múlt héten megérkezett a szélessáv – megemlíteném: teljesen problémamentesen, egyszer telefonáltam a legelején nem is a szolgáltatónak, hanem egy szerelőnek (!), hogy kéne nekünk net, innentől minden házhoz jött, nekem csak papírokat kellett aláírnom –, úgy döntöttünk, hogy bár nincs fürdőszoba, konyha és egyéb földi hívságok, mostantól már lakhatunk itt. Amint beüzemeltük a wifit és a hangrendszert, felpörögtek az események: szólt a zene, a teraszt hastáncoló szomszéd lánykák vették birtokba, a britán szomszédot (illetve leginkább a nadrágját) kiválasztotta magának gazdának egy kósza kölyökkutya, felbontottuk a régóta tartogatott, 30 éves kóser szilvát, majd miközben készült a lavórban az idei utolsó adag bodzaszörp (mentával és citromfűvel), sok szomszéddal, sok laptoppal, sok borral éjfélig tartott az örömünnep, stecklámpával a fejünk fölött. Az est tanulsága: kéne a verandára egy még nagyobb asztal. Jó itt nekünk.
2010. június 5., szombat
2010. május 16., vasárnap
Kisebb Armageddon
Két napja gyakorlatilag megállás nélkül esik itt is, súlyosbítva a helyenként brutális széllel. Úgyhogy majd elindulunk Pest felé, ha SzembeCsalád hazaér a rokonoktól, és ki tudják nekünk húzni traktorral (a rutin megvan hozzá) az udvaron sárba ragadt autónkat. Két nap alatt szépen belesüllyedt az ideiglenes autóbeállónak összehordott földbe:
A sparheltban ropog a tűz (tegnap bográcsban még főztünk is rajta), a veteménybe ki se merek menni – eddig a nagy szárazság miatt aggódott mindenki, most meg a gabona elrohadása fenyeget. Szomszédos falvak között már a szerdai eső után is csomó helyen láttam jégtől elvert búzát, meg vietnámi rizsföldekhez hasonlóan elöntött területeket. De legalább cunami nem várható. Úgyhogy addig is, míg érkezik a traktor, dolgozom csendesen a sutban, néha beengedem száradni a disznómód sáros és ázott kutyát (jó rabszolgaként percenként nyitogatom neki az ajtót, sose tudja eldönteni, hol akar igazán lenni, aztán persze nyüsszög. Na például ezért nem lesz benti macskám sose). Az elmúlt napokban sok minden nem történt a házzal, ami azért nem baj, mert így is rengeteg elmaradásom van beszámolók terén; történt ősz óta sok látványosság, csak időhiány miatt még most sem fogok részletesen mesélni ezekről. De addig is címszavakban: lebetonozott és tetőzött veranda, három új ablak, lebetonozott fürdő, lebetonozott lakószoba éééééés már lehúzható a WC!
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
 |
| Származási hely: |
A sparheltban ropog a tűz (tegnap bográcsban még főztünk is rajta), a veteménybe ki se merek menni – eddig a nagy szárazság miatt aggódott mindenki, most meg a gabona elrohadása fenyeget. Szomszédos falvak között már a szerdai eső után is csomó helyen láttam jégtől elvert búzát, meg vietnámi rizsföldekhez hasonlóan elöntött területeket. De legalább cunami nem várható. Úgyhogy addig is, míg érkezik a traktor, dolgozom csendesen a sutban, néha beengedem száradni a disznómód sáros és ázott kutyát (jó rabszolgaként percenként nyitogatom neki az ajtót, sose tudja eldönteni, hol akar igazán lenni, aztán persze nyüsszög. Na például ezért nem lesz benti macskám sose). Az elmúlt napokban sok minden nem történt a házzal, ami azért nem baj, mert így is rengeteg elmaradásom van beszámolók terén; történt ősz óta sok látványosság, csak időhiány miatt még most sem fogok részletesen mesélni ezekről. De addig is címszavakban: lebetonozott és tetőzött veranda, három új ablak, lebetonozott fürdő, lebetonozott lakószoba éééééés már lehúzható a WC!
2010. május 14., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)