Katasztrófaövezet porkávéval

Rendben, sutba az időrendiséggel, mert különben sose lesz itt beszámoló (és még a végén mire odáig jutok, majd jól elfelejtem, hogy mennyire fel voltam dúlva, a házzal együtt).
Aktuálisan november van, zuhogó eső, sötét, hideg, és a ház minden, eddig még foltokban fellelhető komfortzónája megszűnt.
(Aha, tessék, elkezdem, és máris mennem kell falat fűrészelni, rumcájszos kétemberessel. A saját komfortzónám is megszűnt, bár az nem ma. Fűrészelés után folytatjuk, ne menjenek sehova, hosszú lesz.)
Annak okait egyelőre fedje takarófólia, hogy miért novemberre jutottunk oda, hogy kicseréljünk 2 ablakot és a bejárati ajtót, továbbá hogy egy falat félig lebontsunk, hogy oda is kerüljön ablak, ahol eddig sose volt. Szép volt még az idő, mindegy. Az ablakozást logikus sorrendben a vakolás követte a helyiségben (egyben legkülső rész, egyben bejárat és leendő – és egyszer már volt – konyha), mivel az egy vályoghoz hozzáépített téglarész, eredetileg sártapasztással vakolva, de az évek során már vakolatostul is szépen átsütött a nap a téglák közti réseken. Most hétvégén (már hideg és nyálkás időben) hát SzembeGyuri és sógora gyönyörűen levakolták a konyhát, csináltak csodaszép ablakpárkányokat is. Ezek nagyjából fél óráig voltak egységesen szépek, mert utána negyvenkilónyi kutya úgy gondolta, hogy ő most szétnéz a Birtokon az ablakból. Van így most két szép meg egy mancsnyomos párkány, de falura még így is több mint tökéletes.
És akkor eljött a régóta tervezett esemény, nevezetesen hogy ezt a konyharészt és a belőle nyíló pszeudo-nappalit, ahol jelenleg a kályha és a konyhapult is helyet foglal*, egybenyitjuk. Azaz kibontjuk azt a hatvan centis vályogfalat, ami köztük van. Hasonló próbálkozások már voltak korábban, tudtuk, hogy nem lesz gyerekjáték. Nekem munka miatt felborult a bioritmusom, délben muszáj volt lefeküdnöm aludni, így őrizetlenül hagytam emberemet, aki lelkesen nekiállt falat bontani. Anélkül, hogy bármit elpakolt volna.

Származási hely: Birtokos eset

(mielőtt elmentem lefeküdni, még így nézett ki)

Kenyérpirító és fazék leves pont ugyanúgy maradt a konyhapulton, mint nyitott kekszes zacskó és a teljes edénykészlet. Mire pár óra múlva felébredtem, arra mentem ki az egyetlen csukható ajtajú szobából, hogy a látótávolság nagyjából 30 centi, és a fent említett dolgok mindegyikén egyenletesen, jólnevelten ül a por (mekkora mennyiségtől kezdve lehet többes számban használni a por szót?).
Sürgősen úgy döntöttem, hogy elválok és elköltözöm, csak előbb iszom egy kávét, és akkor szembesültem azzal, hogy az igazi poros kávé az nem a neszkávé.

Származási hely: Birtokos eset

Közben hideg is lett, mert a por és a száradó vakolat miatt minden ajtó-ablak nyitva volt, és azóta még a padlás felé is lett egy jelentős nyílás. Megnőtt a falon kívül lengő vezetékek száma (kapcsolóval együtt, nyilván), a lehetséges következményekre több helyes válasz is megjelölhető. A kutya és a macska együtt játszottak katasztrófamentőset a verandára kihordott sitthegyeken, a fürdőben azonosíthatatlan bűz ütötte fel a fejét, a fürdőajtó tokostul és vakolatostul kimozdult a helyéből, és még nem is voltam teljesen felébredve, mikor ezeket így együtt konstatáltam.

Származási hely: Birtokos eset

Ember beismerte, hogy a nagy lendületben elfelejtette elpakolni és letakarni a dolgokat, de megörvendeztetett azzal a hírrel, hogy ha már úgyis romokban minden, akkor még holnap a nappali plafonját is leveri gerendáig, mert minek újra koszolni pár hónap múlva.
A sokkot a könnyedén hisztérikus magamban röhögés követte, de most már köszönöm, jobban vagyok. A képek nem rossz minőségűek, tényleg így néz ki minden. Most épp. Holnapra még kevesebb fal és plafon lesz.

Származási hely: Birtokos eset

* mióta június végén leköltöztünk, azóta a házon belül már vagy négyszer költöztünk ide-oda, aktuális munkáktól függően. Jelenleg az összes cuccunkkal és dobozunkkal egy kisebb szobában húzzuk meg magunkat, mint a pesti lakás volt a maga 32 négyzetméterével, de eddig legalább volt külön konyha. Már nincs. És a fürdés is mókás, mert másfél hónapja mindent kipakoltam onnan, arra a felszólításra, hogy ez a következő munkaterület. De nem az lett, tehát azóta a szobában lévő egyik dobozból kell kihalásznom minden fürdés előtt, ha a mindennapiaktól eltérő dologra is szükségem van a fürdéshez.

Plusz: köszönöm, hogy néhányan még ide-idenéztek. Bocs, azt hittem kapok értesítést, ha érkezik komment, de nem. Úgyhogy eztán jobban figyelek.

Hideg van

Két napja karácsony-hangulatom van. A britán szomszéd is fázik és begubózik. De nála legalább van fűtés, és gondolt ránk (meg kedve se volt unatkozni), de rendes brit módjára nem akart kopogással zavarogni, hanem a verandán talált kartondobozon üzent:

Származási hely: Birtokos eset

(Hi, wondering if you want to come over and watch a film due to the weather)
Persze hagyott már a verandán kis dobozt is, FOR THE DOG felirattal, hogy tudjuk, direkt a kutyának szánja az emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas megmaradt kaját. (A kutya nem tud olvasni, de egyből tudta, hogy az övé.)

Egyébként két hónapja ideköltöztünk, teljesen, az utolsó könyvemig. Történt sok minden, de mivel kronológiailag még ott sem tartok a mesében, hogy tavaly augusztusban SzembeGyuri próbaülést végzett a WC-n, majd az leszakadt, nem akarok előrerohanni az eseményekben. Legyen elég egyelőre annyi, hogy a még mindig többé-kevésbé nomádos viszonyok ellenére is nagyon jó itt. Ezt szerettem volna, ilyennek képzeltem, de még így is meglep, hogy mennyire jól érezzük itt magunkat.
Aztán majd ha időm engedi, lesz rendes beszámoló is. De most inkább forralt bor.

Megtévesztő veteményes

Azért az elmondhatatlan és megszokhatatlan jóság, hogy reggelihez készülődvén délben csak felslattyogok a veteménybe, és hozom a kajához a saját retket, saját újhagymát, saját salátát.

Származási hely: Birtokos eset

Persze az egész a „hobbikertész szopóágon” koreográfia mentén mozog, még jó, hogy vetéskor megcsináltam a micimackós kis cseréptábláimat, mert mire az első akármik kezdtek kibújni, addigra a gyomokat már csukott szemmel felismertem, a zöldségek kinézetéről meg fogalmam sem volt. Az évekig elhanyagolt kert hozadéka a temérdek vadcirok, amit nem lehet csak úgy kikapálni meg kihúzkodni, mert nagyjából Új-Zélandnál vannak a gyökerei, és az is keresztben. Ezzel elleszek még pár évig, viszonyításként a pár marék parlagfűnek szinte örülök. A gyomok elleni ecetes permetezés egyelőre próbaüzemben működik, talán használ.
Szóval a gyomolást azt főállásban is csinálhatnám, de közben lassan kialakult, hogy mi szeret itt nálunk, meg mi nem, van ami sose nőtt ki. A táblákon viszont nem változtatgattam. Emiatt aztán most a H.zeller felirat mögött paradicsom és saláta váltja egymást, a Karfiol helyén snidling, a Karalábé álnév meg újabb sor répát takar, jól megtévesztve ezzel bárkit, aki pont annyit se ért a zöldségekhez, mint én.
Közben lesünk, tanulunk Szembééktől, meg persze röhögünk. Mert mégis mire kéne gondolnom, mikor azt mondja, hogy megy betölteni a krumplit, aztán kicsit se a konyha felé veszi az irányt? (megf: a kifelé bukdácsoló kis krumplikat be kell takargatni még egy adag földdel). És amikor paprikapalántázáskor megkérdi, hogy kell-e a cuca? Megnézném bármely fővárosi Obiban bármely eladó fejét is, ha ilyet kérnék tőle (megf: az a rúdon lévő kis bizbasz, amivel hajolgatás nélkül lehet lukat csinálni a paprikának a földben).
Egyébként hamarosan szüretelhető a borsó, spenótot már főztem is, és várom a paprikák-paradicsomok belendülését. Ahhoz képest, hogy nem itt lakva csak szakaszosan tudtam foglalkozni a veteménnyel, nem is rossz a termés.