Szombaton úgy ébredtem, hogy végre egy nap, amit nyugalomban itthon tölthetek, behozhatom a munkalemaradásaimat, sehova nem kell menni és senki nem is jön hozzánk, húdejó lesz, aztán kiderült, hogy nálunk még egy ilyen egyszerű terv beválására sincs semmilyen garancia, mert végülis miért számolnék egy apró kutyagyerek felbukkanásával? A mi kicsi, egyterű lakásunknál kevés alkalmatlanabb hely létezik kutyatartásra, de ez a mamutmód szőrös kis lényt nem érdekelte, addig mesterkedett, míg elérte, hogy velünk maradjon. Na jó, nagyjából egy egész napig próbáltuk elpasszolni, aztán mire az első komolyabb jelentkező kezdte volna kimondani, hogy befogadja a talált kölyökjószágot, már nem akartuk adni sehova, bár minden észérv a megtartása ellen szólna. Nagyon régóta hiányzott nekünk egy kutya, de városi lakásba semmiképp nem akartunk, és a Birtokkal kapcsolatban is úgy gondoltuk, hogy majd, ha már biztosan tudjuk hogy ott maradunk. De hát jól láthatóan nem így lett, mert végülis itt maradt, és őszintén szólva nem sok vizet zavar, azon kívül, hogy minden alkalommal mérhetetlenül megörülök neki amikor ránézek; nála jámborabb és lustább kiskutyával még soha nem találkoztam. Hagy minket aludni, nem nyüsszög, nem aprít fogpiszkálót semmiből, és különben is aludni meg heverni szeret leginkább, a játékot úgy 3-4 percig élvezi, aztán elvonul kipihenni a fáradalmakat. Úgyhogy egyelőre nem zavarja a kis hely, és ha minden jól megy, hamarosan úgyis a teljes Birtokot birtokba veheti, aztán majd tünedezhet el az arany szőrszínével a búzatáblában. Mikor az állatorvosnál a check-in pultnál megkérdezték, hogy milyen típus, határozottan rávágtam, hogy igen, és szóról szóra ugyanezt mondta róla az állatorvos is pár perccel később.
Mindenesetre igen jól sikerült, homogén kis keverék, és igazán nem is érdekel hány apja volt: szép, okos és kedves, és ennyi nekünk pont elég. Az eddigi életünk felborogatásához is pont elég. Azt még nem találtuk ki, hogy fogjuk rászoktatni a motorozásra…
1 megjegyzés:
Végigolvastam az emlékére a róla szóló posztokat, de ez az abszolút kedvenc... nem tudom eléggé átérezni a fájdalmat az elvesztése miatt, de az élete a jelleme mindenképpen mosolyt is csal az arcomra. csodálatos állat volt!
Megjegyzés küldése