Nyáron egyszerű volt: a verandára kitett sparheltra rátettem a lavórt, a vízforralóban csináltam meleg vizet, az elmosogatott cuccokat átpakoltam egy másik lavórba, majd a kerti csap alatt öblítés, és szárítás szabad levegőn.
Ahogy kezdett hidegre fordulni az idő, szeptember elején, 400%-ot nőtt a Birtok komfortfokozata, midőn jött a villanyszerelő, és alkalmassá tette a vezetékeket arra, hogy már a bojlert is elbírják, és lett csapból folyó meleg víz, és én azóta is minden zuhanyzás alkalmával hálásan, szinte már szerelemmel gondolok a villanyszerelőre.
A mosogatás innen kezdve úgy formálódott, hogy lavór a fürdőben a mosdó mellett, mosdókagylóba átpakoltam a megtisztított tételeket, majd öblítés és a zuhanyfalra tett szárítón szárítás. Ennek a módszernek a folyó meleg víz ellenére voltak hátrányai: egy egész téglafalon kellett keresztülemelni a lavórtól a mosdóig mindent, majd vissza ugyanez a szárító felé, miközben nagyon kellett vigyázni, hogy vissza ne essen bármi a mosdóba, a lavór koszos vizét kiönteni se volt egyszerű - és közben fűtés az még nincs a fürdőben, úgyhogy általában órákig kellett győzködni magam mostanában, mire elindultam végre mosogatni.
Ma reggel pedig a tegnapról ki nem öntött mosogatóvízben egy nyitott szemű kisegeret találtam, de már nem tempózott. Szomorú voltam, és még kevesebb kedvem volt mosogatni.
Aztán Mikulás (aki egyéb okokból összesen vagy két órát alhatott az éjjel - persze, persze, a sok ajándék kihordása) délután úgy döntött, hogy neki már mindegy, ő ide akkor is mosogatót csinál estére. Molyolt, tett-vett, hanyatt fetrengett, kettőt fordult a vízboltban, majd felvonult a padlásra, majd le, áthívta Szembééket, és ünnepélyesen megnyitotta a mosogató csapját. Amiből nagy lendülettel jött a víz. Úgy fél percig. Aztán elállt. Pánikhangulat tört ki, teljes tanácstalanság, aztán végül is kiderült, hogy az addig nem használt rendszerrészből jövő szutyok állta el a víz útját, de végül megoldódott, és ünnepélyesen el is mosogatott egy poharat.
Most még teszünk-veszünk egy keveset, aztán igazi ünnepi mosogatást csapok, a Mikulás, a mosogató meg a szülinapos kutya tiszteletére.
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
10 megjegyzés:
nagyon állat!
gratulálok, szép munka.
viszont ugye a fotó torzít?!
szepi
Éljen a Mikulás! Mély tisztelettel adózom mindkettőtök bátorságának, hogy képesek voltatok bevállalni a mostoha körülményeket :)
Jaj, de emlékszem még én is az első mosogatóbeli (és nem lavórbeli) mosogatásomra! Mekkora élmény volt!!
Köszönjük, igyekszünk :) Nomádiának még bőven nincs vége, de egyre jobb a helyzet.
Szepi, mi tűnik torznak a képen? A szék az kisszék :D
a mosogatóhoz képest ferde a mögötte lévő ablak, és a falak kifelé dőlnek a sarkoknál.
biztos halszem.
:)
de nem fikázok ám, csak megakadt rajta a szemem.
"A szék az kisszék"
:))
reméltem is hogy nem Vétó lett monszta mióta nem láttuk.:)
Torzít is kicsit a kép, de egyébként tényleg fura: az ablakok néha ferdének tűnnek, pedig azok biztos vízszintben-függőben vannak. Cserébe a padló sem egyenes, meg a legtöbb fal sem, de élőben ezeket könnyebb elcsalni, mint fotón.
szóval "rusztikus" :)
az. nagyon rusztikus. legalább nem kell annyira odafigyelni a függőlegesekre és vízszintesekre.
"és én azóta is minden zuhanyzás alkalmával hálásan, szinte már szerelemmel gondolok a villanyszerelőre........."
nemár....elpirulok!! :)
Emeljük piedesztára a Mikuást és a villanyszerelőt!!
Vagy süssünk nekik amerikai palacsintát.....vagy valami finom sütit...SOK finom sütit, mondjuk nagyissat :)
H
Megjegyzés küldése