2012. január 2., hétfő

Vízipóni

Új állatok, új ötletek, új kérdés: hány lóerős lehet egy hal?

Haszonállatok ügyében már jó ideje megy a töprengés, mert én leginkább olyan jószágokra szavaznék, akik önállóan megetetik magukat akkor is, ha nekem máshol van dolgom, elég tejet és tojást adnak (lehetőleg egyszerre, de ilyen állat a nagy Brehm szerint nincs), ugyanakkor képesek elegánsan szuicid hajlamot kifejleszteni magukban, mikor vágókorba érnek, és véletlen balesetek folytán haláloznak el villámgyorsan és egészségesen, mert nekem ez az öldöklősdi nem megy. A kör eddig túlnyomórészt lemmingre, csirkére és kecskére szűkült, bár a minimalac-tenyésztés is szép hobby-álom, és ennél is nagyobb álom a lótartás. A hellyel nem is lenne gond, az már kiderült, hogy ló-kompatibilis a kert.
Jó pár évvel ezelőtt, azon a bizonyos nyárvégen történt, mikor negyven fokban, főleg kettesben építettük az emésztőt, így érthető módon elsőre kimerültség indukálta hallucinációra gyanakodtam, mikor a gödörből kibukkanva egy kisebb lóval találtam szemközt magam.
Az akácos felől érkezett

A kalandor ló engem ugyan nem zavart volna (csak Főkutya változott kissé félszeggé így, hogy nem volt köztük kerítés), de a gazdája eltökélten kergette, úgyhogy én főleg azzal voltam elfoglalva, hogy bele ne trappoljon a háromméteres mélységbe. Mármint a ló, nyilván. Annyira azért nem menekült ám, csak mindig szökellt kettőt-hármat, mikor a gazdája a közelébe ért, és teli pofával röhögött, miközben lombot legelt. Még mindig a lóról beszélek. Végül egyébként teljesen hagyományosan és udvariasan, a kapun keresztül távozott.
Ráadásul nyitott kapun keresztül

Szóval a lovakról még nem tettem le teljesen, haltartásra viszont sose gondoltam, a kettő keresztezése pedig mindeddig még nyelvészeti alapokon se jutott eszembe (elég trauma a lódarázs is). Tegnap viszont váratlan légvárként felszínre bukkantak a munkaerőként alkalmazott halak – tudományosabban az akvapónia* elmélete, egyszerűsített szóhasználatban a vízipóni. Az ügyes-okos debreceni hobbikertész által megvalósított csodás tókert másolásra-követésre és további tanulmányozásra érdemesnek tűnik. Meglátjuk. Aztán ha nem sikerül, még mindig tenyészthetek igazi vízipónikat.

*az intenzív tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés (hidropónia) szerelemgyereke

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vagy csikóhalat? :-)
Niki

Piszke a Birtokról írta...

@Niki: Tééényleg :)))) Lehetőleg ló-hal-álában :D

Névtelen írta...

latom nagoyn nepszeru lett ez a halas-zoldseges dolog, a FB is tele van vele. kivancsi lennek masok tapasztalataira is a temaban. :))

szerintem lovat tartani esetleg traktor helyett erdemes. :)

psz

Piszke a Birtokról írta...

@psz: én örülök neki, hogy ekkora figyelmet kap hirtelen ez a téma. Várjuk ki, hogy az első telet hogy éli túl a hajdú-bihari projekt, utána lehet majd komolyan nekiállni okoskodni és tervezgetni a mi éghajlatunkon, de nagyon bízom a sikerében.

Névtelen írta...

en is nezegettem azota is, mi mast lehet meg errol tudni. ha minden jol megy, iden osszejon a falura koltozes, es lesz hely kiserletezni. :)
psz

Gandalf írta...

Izgalmasnak, és tényleg nagyon logikusnak tűnik. Figyelemmel kísérjük a továbbiakban. Neked meg kösz a linket!