2009. november 21., szombat

A beton összeköt

Utólag derült ki, hogy a nyár legmelegebb hetét választottuk az emésztő-projekthez. Persze az is utólag derült ki, hogy sikerült a falu egyetlen olyan házát megvennünk, ahol nincs emésztő.
A többévnyi szöszölésnek viszont megvolt az a pozitívuma, hogy időközben már nem engedélyköteles az emésztőcsinálás. Úgyhogy ember eltöltött pár hétvégét ásogatással, ilyen-olyan csövek összelegózásával, és a káposztáshordóból dezájnolt ejtőakna installálásával (az udvar teljes hosszán 5 méter a szintkülönbség), majd kitűztük a céldátumot, és előkészületként megrendeltük a kiszámolt anyagokat.
A 3x3x3-as gödröt végül vakondok és kutyák helyett munkagéppel ásattuk ki; megérkezésünkkor mini-Himalája fogadott a hatalmas kráter körül, amit egy jó húsz méteres lövészárok kötött össze a ház előtti (egyetlen) vízcsappal. Természetesen a falu népe addigra alaposan megszemlélte az utcafronti munkaterületet és a leszállított anyagokat, úgyhogy már kinyilvánításra készen vártak minket a záporzó vélemények és kérdések: miért ide, miért nem nagyobb, miért nem kisebb, medence lesz-e, miért szivárgós, miért nem szivárgós, miért zsalutégla, nem lesz az úgy jó. Hiába no, ez is egy olyan dolog, amihez mindenki ért. És innentől egy hétig mi voltunk a fő látványosság és szórakoztató centrum az uborkaszezon közepén.
Nehéz röviden összefoglalni ezt a jelentős hetet, amelynek során hatalmas lépést tettünk a benti WC megvalósulása, valamint a faluba integrálódás felé. Küzdelmes volt, sokszor elhangzott munka közben, hogy le van/lesz szarva, de nem cseréltem volna el ezt a hetet egy karibi nyaralásra.
Hétfőn a José&Fia társulat felbecsülhetetlen fizikai és lelki támogatásnyújtásával kezdtük meg a munkát, majd hétfő estétől magunkra maradtunk: mi ketten, meg a csakazértis. Ez egy olyan falu, aminek van közhasználatú betonkeverője, de a közösnek ugye mindig cementes a háta: apróbb félreértések miatt csütörtökre már át kellett adnunk valaki másnak. Úgyhogy kénytelenek voltunk annyira felszívni magunkat, hogy szerda estig végezzünk a gödör felfalazásával és a zsalutéglák kibetonozásával.
Félig már felfalazva:
Származási hely: Birtokos eset

Hatalmas összegeket kasszírozhattam volna, ha korábban tudom, mi megy a háttérben: a faluban gyakorlatilag mindenki ellenünk fogadott - nem rosszindulatból, hanem józan észből. De mi időre befejeztük. (Akit részleteiben is érdekel, hogyan lehet ezt logisztikailag két emberrel, valamint a gödör és a betonkeverő között harminc méteres távolsággal összehozni, annak szívesen elmesélem, bár így utóbb én se hiszem lehetségesnek.) Ha már így alakult, SzembeGyuri nem hagyta, hogy lanyhuljon a lelkesedés: mikor emberem szerda este kijelentette, hogy nincs az az isten, hogy még aznap a betongerendákat is keresztbepakoljuk a gödrön, a jó szomszéd kifüttyentett a pechjére épp arra járó Traktoros Bandinak, hogy volna itt egy kis tennivaló, és hát a gerendák is a helyükre kerültek még aznap. A maradék négy napra már csak egy kevéske betonozás maradt, meg úgy 5 köbméter föld visszalapátolása. Sietni kellett: még a vasárnapi távozás előtt fel akartuk avatni a WC-t. De addig persze sok minden történt ám...

Majdnem kész gödör, maradék Himalájával:
Származási hely: Birtokos eset


Teli gödör:

Származási hely: Birtokos eset

2 megjegyzés:

Hobbikertész írta...

Nagyon durva... Mondtam én, hogy ti tiszta hülyék vagytok, de baromira bírlak benneteket, és le a kalappal előttetek! Na. ;)

Hobbikertész írta...

Nagyon durva... Mondtam én, hogy ti tiszta hülyék vagytok, de baromira bírlak benneteket, és le a kalappal előttetek! Na. ;)