Vízipóni

Új állatok, új ötletek, új kérdés: hány lóerős lehet egy hal?

Haszonállatok ügyében már jó ideje megy a töprengés, mert én leginkább olyan jószágokra szavaznék, akik önállóan megetetik magukat akkor is, ha nekem máshol van dolgom, elég tejet és tojást adnak (lehetőleg egyszerre, de ilyen állat a nagy Brehm szerint nincs), ugyanakkor képesek elegánsan szuicid hajlamot kifejleszteni magukban, mikor vágókorba érnek, és véletlen balesetek folytán haláloznak el villámgyorsan és egészségesen, mert nekem ez az öldöklősdi nem megy. A kör eddig túlnyomórészt lemmingre, csirkére és kecskére szűkült, bár a minimalac-tenyésztés is szép hobby-álom, és ennél is nagyobb álom a lótartás. A hellyel nem is lenne gond, az már kiderült, hogy ló-kompatibilis a kert.
Jó pár évvel ezelőtt, azon a bizonyos nyárvégen történt, mikor negyven fokban, főleg kettesben építettük az emésztőt, így érthető módon elsőre kimerültség indukálta hallucinációra gyanakodtam, mikor a gödörből kibukkanva egy kisebb lóval találtam szemközt magam.

Az akácos felől érkezett

A kalandor ló engem ugyan nem zavart volna (csak Főkutya változott kissé félszeggé így, hogy nem volt köztük kerítés), de a gazdája eltökélten kergette, úgyhogy én főleg azzal voltam elfoglalva, hogy bele ne trappoljon a háromméteres mélységbe. Mármint a ló, nyilván. Annyira azért nem menekült ám, csak mindig szökellt kettőt-hármat, mikor a gazdája a közelébe ért, és teli pofával röhögött, miközben lombot legelt. Még mindig a lóról beszélek. Végül egyébként teljesen hagyományosan és udvariasan, a kapun keresztül távozott.

Ráadásul nyitott kapun keresztül

Szóval a lovakról még nem tettem le teljesen, haltartásra viszont sose gondoltam, a kettő keresztezése pedig mindeddig még nyelvészeti alapokon se jutott eszembe (elég trauma a lódarázs is). Tegnap viszont váratlan légvárként felszínre bukkantak a munkaerőként alkalmazott halak – tudományosabban az akvapónia* elmélete, egyszerűsített szóhasználatban a vízipóni. Az ügyes-okos debreceni hobbikertész által megvalósított csodás tókert másolásra-követésre és további tanulmányozásra érdemesnek tűnik. Meglátjuk. Aztán ha nem sikerül, még mindig tenyészthetek igazi vízipónikat.

*az intenzív tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés (hidropónia) szerelemgyereke