Súlyosabb esetekben ez a depresszív neurózis kóros képzelgéssel is társulhat, melynek eredményeképp az alany minden realitás és észérv ellenében a technicolor fantáziavilágában hirtelen pasztellszínű, halk rózsamintás cuccokban túrja a földet, arcán földöntúli mosollyal, egy gazmentes, tökéletesen természetes hatásúra megmérnökölt, buján zöldellő kertben, ahol még a locsolóvíz is pont kellemes hőmérsékletű. Ilyesmikre gondolok, na:
 |
| Köszönjük a svéd Garden Girlnek, hogy elősegíti a téveszmék megerősítését. |
A ruházkodásról már régóta akartam írni, mert bár nem vagyok egy divatdiktátor-alkat (hogy egészen finoman fogalmazzak), de mikor a Birtokra költöztünk, még számomra is fura dolgok kezdtek történni a szekrényekben. Az egész a tollmellénnyel indult, ami az elképzeléseimnek döbbenetes módon megfelelően viselkedett. Korábban úgy gondoltam, hogy ezt a zöldségesek eleve kapják, mondjuk 100 kiló banán után, vagy konkrétan kertészetekben terem, vidéken pedig csak úgy ránő az emberekre – esküszöm, még kínai piacon se láttam korábban, hogy árulnak ilyet. Erre tessék, pár hónap után azt veszem észre, hogy kettő ilyen is lett a háztartásban, a mai napig meg nem tudom mondani, hogyan kerültek ezek ide.
Aztán jöttek ember vakondrágjai, amik falun szinte egyenruhának számítanak, ugyanakkor olyan funkciót is ellátnak, mint irodaházi dolgozók kezében jövés-menéskor a mappák: amint felölti a felnőttrugdalózót, máris úgy néz ki, mintha dolgozna.
Kezdtek felmerülni a logisztikai problémák is: már nem csak emberek közé menős meg itthoni játszós ruhák voltak, hanem szakadék dagonyaöltönyök is, amit tényleg nem sajnál az ember semennyire, és ennek megfelelően is néznek ki. Na de mindezt ugyanabban a szekrényben, ugyanabban a szennyesben tárolni? Aztán ez a dilemma mondhatni önmagától megoldódott, tekintve ugyanis ruhavásárlási lelkesedésünket plusz az erre fordítható pénzösszeget, most már szinte minden cuccunk a dagonyaöltöny-kategóriába került. És aztán tegnap ránéztem a két fekete, puha, meleg és kényelmes, ám erősen kitérdelt mackóalsóm egyikére, és megvilágosodtam, hogy ez nem az a country chic, ami a reklámügynökségi prezentációkon születik. És én ettől hirtelen depressziós lettem, bár tulajdonképp vicces is, hogy amit 30 év város és nevelési próbálkozás nem tudott elérni, azt a falusi lét két év alatt elintézte: nőies(ebb) öltözködésre vágyom. Vagy úgy egyáltalán, öltözködésre.
 |
| Főleg a gumicsizmára és a vakondnadrágra vagyok rákattanva. |
Érzem már, a flexek és vetőgépek hangjával hamarost versenyre kel a varrógépem csattogása.
24 megjegyzés:
én a múltkor döbbentem meg, amikor Zsömlét sétálni vittem a hegyoldalra, hogy még ehhez is át kell öltöznöm, basszus,mégsem mehetek kiszakadt mackóban kutyasétáltatásra, mit szólnának a falusiak.
történt mindez x, fővárosban eltöltött év után.
@Zazálea: ó igen, a másik örök nyűg: a bolthoz felveszem a farmert, de a kutyasétához az túl jó, tehát átöltözés katonai nadrágba, aztán itthon megint medve, de kéne valami koszolóst csinálni a kertben, szóval megint katonai... Többször cserélek ruhát egy nap, mint a modellcicák új kollekció bemutatásakor a kifutóra.
ó, ó, ó, én is akarok ilyet! meg rózsaszín nyelű metszőollót!
Nekem van virágos gumicsizmám, meg virágosnyelű metszőolló-ültetőlapát kombóm, igaz, kert nincs. Viszont van zöld zsebes nadrágom, amiben valamilyen érthetetlen oknál fogva őrületesen nőiesnek érzem magam.
A varróprojektre nagyon kíváncsi vagyok, a képek ígéretesek :) tőlem csak pizsamanadrág-házinaci tellik, bár már gondoltam rá, hogy egy oldalzseb nem lehet olyan nagy kihívás... Szőval mikor jönnek a fotók?
@NH-né: a legtrükkösebb rész a megfelelő textilek beszerzése lesz, utána már viszonylag gyorsan megy. És AKKOR lesznek fotók is :)
textilekben jó vagyok, tanácsot adhatok!
@Zazálea: a "milyet" az nem kérdés, na de hogy hol kapok én olyat, és lehetőség szerint olcsón... Azt mondjuk már tudom, hogy ha legközelebb Pesten járok, akkor merre veszem az irányt, de mindenre vonatkozó minden ötletet szívesen fogadok :) (van egy titkos favoritom az egyik nem túl messzi kisvárosban is, húúú, ott nem csak méteráruban, de rövidáruban és egyéb bizbaszokban is olyan a választék, hogy könnybe lábad a szemem, ha csak rágondolok. Mindössze szervezés kérdése, hogy nyitvatartási időben jussak el oda, és még pénzem is legyen mindarra, amit hirtelen felindulásból meg tudnék venni)
Eddig csak lappangott bennem, de most aztán kitört rajtam is a vakondnadrág-láz. A képek nagyon csábítóak, de amikor szép ruhákat látok, és elképzelem, hogy viselem, erőszakosan befurakszik egy igazán életszerű kép is. Felveszem a gyereket, aki a felsőmbe az orrát, az alsómba a cipőjét törli.:)
Ó, a rózsaszínű vakondnadrág a kedvencem a rózsaszínű fűrésszel! :D
Bár én Barbi volnék (csak így simán e betű nélkül...), még én is nehezen tudom elképzelni, hogy ezekben a csodás költeményekben igazán kertészkedni lehessen. Nemtom ki hogy van vele, de én a kerti munkától koszos szoktam lenni, de nagyon. :)
Szóval ezekben max. Barbie baba igazgathatná a művirágait a csillivilli műanyag kertjében. De amúgy csinik. :)
@Juhmeli és BAnya: ez a legszebb az ilyesmi neurózisos téveszmében, hogy nyugodt szívvel fütyülhetsz az ilyen köznapi, józan gondolatokra :)
főképpen beszerzésre gondoltam, nem kell ide más tanács,látom én, tudom én!
(fővárosi viszonylatban)
@Zazálea: jöhet, jöhet :)
Ilyen címertalicshoz valóban rózsaszínű mackóvakond jár, military kiadásban. :)
Szép rózsaszín gumicsimmma, meg helyes kis rózsaszín nyelű lapát, gereblye mifene... Erre is építhetnél egy megélhetést Piszke!
Csak azt kell megoldani, hogy ha bepottyansz a latrinába, rózsaillatúan gyere elő. Az lenne ám az igazi karrier! ;-)
@Nyözö: ilyenkor mindig örülök, hogy nem csak nekem gurul el a gyógyszerem időnként :))) (a mackóvakondot pedig lehet, hogy beépítem a génmanipulációs disszertációmba, engedelmeddel) Az egésszel csak az a baj, hogy máris elkezdtem gondolkodni a rózsaillatú latrinán...
Amúgy rájöttem: rózsaszín föld kellene! Így ha kibarbiztok a kertbe, összesarazódás esetén se lenne gond a rózsaszín rucival...
Barbinálunk babám, barbinálunk babám /
Az jött a szokásba /
Rózsaszín a mackó, rózsaszín a vakond /
Más nem jön számításba...
Mint ahogy a gyereknek is csak olyan színű kaját szabad adni, amilyenbe éppen öltözve van, ahogy az ősi szülőlexikonok is írják...
A latrinával kapcsolatban Vonnegut bácsit ajánlom szíves figyelmedbe... Keresem közben a kertben a gyógyszert, de nem találom. Túl sötét van a Kavintonfa árnyékában.
Amúgy tudjátok miből készül a Kavinton? (Nefelejcsből)
nyehheheheh de jokat nevetgeltem. :D
sajna en is vagy varrok magamnak strapanacit, vagy ferfinek alcazva nyomulok majd a kertben, mert pl egyetlen 42-es gumicsizmanak sincs rozsaszin viragmintaja. :D
masnak se megy elsore a szoellenorzes? vagy robot vagyok??
Na most bogarat ültettél a fülembe, úgy lehet, én is írok egy bejegyzést a falusi ruhatáramról hamarosan.
Szerafina: amióta a blogspot bevezette ezt az újfajta szóbeírást, többször megfogadtam, hogy több kommentet nem küldök!
Piszke, amennyiben megalkotod eme vakondrágokat, szigorúan mindkét nem és minden korosztály számára, aztán rányomatod az előző posztodban szereplő, kárörvendően somolygó vakond képmását, felépíted a marketingtervedet hozzá, és már kész is a legújabb, menő vidék divatmárka. Forgalmazót keresel, levédeted és a továbbiakban már nem gond az anyagbeszerzés, ill. ember lézerberendezéseire fordítandó anyagiak. Na?
@MM: hajrá, hajrá, várom :)
@Gandalf: és ha még a rózsaszín földet is kitalálom hozzá... így elméletben és kora reggel egész egyszerűnek tűnik a terv :D :D (egyébként nagyon szívesen foglalkoznék ilyesmivel, de még gyűjtögetem hozzá a tehetséget és önbizalmat, minden oldalról)
@Piszke: a rózsaszín földből azért majd kérnék valamennyit az ötletgazdaság nyomán. Mondjuk úgy egy holdnyit. A Hold mint az köztudott 3476km átmérőjű aliglapult sebhelyes golyóbis. A felszíne tehát cca. csupán 7,5%-a a Földének, így nagyvonalan megelégszem a bevétel 7%-val. :)
@Nyözö: valamicske esetleg a macivakondért is jár, majd kikalkulálom :D
Nálunk fordítva volt. Először laktunk kertesben, város szélén, és háziruhában jártunk sétálni, kutyával bóklászni, órákat barangolni, csak úgy. Beköltözvén a városba már nemigen mentem csak úgy neki a zöldnek, mert fel kellett öltözni, bérlet kellett, pénz, iratok, ahhoz táska stb.
Kerti gatyám egy zöldcsíkos lenvászon vakondgatya, amit v. 10 éve guberáltam.
A rózsaszín földesre nem vagyok vevő, de ötletnek zseniális, elgondolkozom, hogy milyen vegyülettel lehetne szinezni, ami nem árt.
Szerintem is remek öltet egy csajos, kertészkedős felszerelést a piacra dobni! A rózsaszín földön jót nevettem, szuper ötlet!
Megjegyzés küldése