2012. május 31., csütörtök

Cyberparaszt reloaded

Mindig van hova feljebb lépni. Ma például már minden nehézség nélkül kiviteleztem azt a gyakorlatot, hogy egy embernyi magas kerítés tetején állva, hátamat egy beton villanyoszlopnak vetve, egyik kezemben láncfûrészt tartva a másikkal mailt írjak és küldjek a telefonomról. Holnap mit próbáljak ki?

2012. május 24., csütörtök

Vízválasztó

Mégis inkább a katasztrófaturizmusra fogom alapozni a meggazdagodásomat.

Alig fél óra. Összesen ennyi kellett ahhoz, hogy hömpölygő sárfolyó nőjön az udvar közepére, Főkutya szügyig érő vízben dagonyázzon, Kalózmacs meg rettegve emelgesse a mancsát és kétségbeesetten nyervogjon. Sajnos nem értem rá pátyolgatni, mert emberrel meg a británnal együtt lapáttal, kapával és partvissal próbáltuk legalább a háztól távol tartani a vizet, amennyire lehet. Tökig a sárban, gyakorlatilag mezítláb, mert a gumicsizmám természetesen az istállóban volt. Amit elsőként árasztott el a víz, és amivel csak az a baj, hogy a hálószobával közös a fala.
Az elején még volt tíz perc, amíg ráértem telefonban szörnyülködni apámnak a hirtelen jég, a szél, a nullára csökkent látási viszonyok miatt, még kicsit fotózni meg videózni is volt idő, aztán mikor megindult a domboldalról a sárlavina, ezeket mind elhajítottuk, és dologra.
Önmagában sem lett volna kevés az eső, ami nagyjából húsz perc alatt leesett, de a fölöttünk lévő három föld mind felénk lejt. Úgyhogy minden víz rajtunk keresztül folyt el. Ami nem folyt el, az most a pajtában lévő pincében van, színültig, nagyjából 15 köbméter (módosítok: 40), szóval a katasztrófaturizmus mellé a barlangfürdőt is beveszem szolgáltatásként.
A sár még mindig térdig ér mindenhol. A hálószoba fala csak néhány ponton ázott át kicsit. A komposzt mellé betelepedett egy köbméteres gödör. A pincét majd talán szép lassan ki tudjuk szivattyúzni, de a sár miatt nem fog gyorsan menni. Tulajdonképp semmi baj nincs. Mondhatjuk, hogy semmi komoly kár sincs. Csak lesz vele még temérdek meló meg temérdek szívás.
A dombon túl a vetemény. Meg a földek, onnan zúdult
Volt sodrása
A pajtából egy közepes gerendát is magával vitt
Tulajdonképp bírtam volna sírva fakadni, csak minek
Rosszabb is lehetett volna

2012. május 23., szerda

Pörög, mint a fűkasza

Újabb meggazdagodási tervem van.

Van itt ugye nekünk ez a nem apró kert, és ilyenből akad még néhány a faluban. Közülük sok olyan tulajhoz tartozik, aki csak időnként jár errefelé, és akkor se saját kezűleg akar igazán parasztkodni, tehát volna arra igény, hogy valaki rendben tartsa a fűszálakat. Ilyen valaki lehetne ugye emberem is, aki persze traktorosként lenne a legboldogabb, de ez a kerti rambóság is bejön neki. Jó munkához viszont jó szerszám kell.
Véletlenül erre tévedő új olvasók kedvéért elmondom, hogy emberem, még ha a végén rossz döntést is hoz, mindig alaposan utánajár mindennek. Ez alatt tessen minimum is hosszú heteket érteni, témától függően minden létező cikken, fórumon, használati utasításon, pletykán és videón átrágja magát. Ó, de szívesen találkoznék most olyan asszonyszeméllyel, aki arra panaszkodik, hogy az ura pornót néz titokban. Az kérem semmi a fűkasza-videókhoz képest. Ráadásul nem is titokban csinálja. Viszont ezek még hangosabbak, mint a pornóvideók. És bevallom őszintén, rám is hatással vannak, mert visítva fetrengek, mikor kihallok belőlük olyanokat, hogy „mezítláb ne használja a fűkaszát”. De a párhuzam nem ér ám itt véget, mert fűkasza-videó nézés után egyből menni kell fűkaszálni.
Összefoglalom az egyértelműség végett: fűkasza-addikció lépett fel embernél az elmúlt hetekben, és történik mindez annak ellenére, hogy a kiszemeltje már rég megvan. Mert hát ki tudja (na ja, megértem, én ugyanilyen okból nem megyek feleségül hozzá 10 éve). Sőt, kollektívnak is mondható a hülyület, mert a britán – ha épp nem vakondgyilkos elméletekkel van elfoglalva – szintén lelkesen veti bele magát a különböző össze(g)hasonlító tesztekbe, úgy alszanak a Stihl-katalógussal, mint kisfiúk a Lego-füzetekkel (jelzem, ember megígérte egy hete, hogy mond nekem romantikus esti mesét a karcsú hobbifűkasza és a robusztus profi fűkasza mindent elsöprő szerelméről, de ez még nem történt meg), és dobálóznak köbcentikkel, meg furatokkal, meg pengékkel, meg csupa ilyen veszélyes dolgokkal.
És mindezek után ember ma őszintén megdöbbenve mondta, hogy ennyi hülye nem létezhet, napi száz hozzászólással úgy pörög a fűkasza-topic, mint a… aaaa…. mondjuk a fűkasza. És nem hiszed el, külön fűrésztopic is van, és csábítgatják át egymást oda is…(azt már ne is említsük, hogy a "berántás" is gyakori kulcsszó, és a tetejébe sok füvet kívánnak egymásnak).
Szóval úgy döntöttem, sürgősen felveszem a kapcsolatot Kovival, és jó százalékért tanácsadok neki, és a fűkasza-pornó felé terelgetem szelíden. A téma majdnem kimeríthetetlen, biztos tudnánk még ilyen extrém redneck-fétiseket találni. Mert ahogy nézem, piac az volna rá.
(A szövegben a pornó és fűkasza szavak tömeges előfordulásával természetesen csakis a keresőmotorok kedvében akartam járni. És ha valaki benézne ide a Husqvarna fűkasza-divíziójától, szóljon, leboltoljuk.)

2012. május 15., kedd

Szirupos

Ordít a kertben a bodzaillat, még így hidegben is (küldöm Myreille-nek, Nils Holgersonnénak, és mindenkinek, aki szereti :P).

Szerintem voltak már ráutaló jelek, de most nyíltan megvallom, hogy bodza-addikt vagyok. Legalább nyolc nyelven tudom a nevét, és mindegyiken szép, ami roppant fontos szempont (számomra csúnya nevű ételeket konkrétan nem eszem), de a fő érv, hogy nekem ez az íz és illat a nyár, meg minden, ami jó. Amikor megvettük a Birtokot, fogalmam sem volt róla, hogy bodzaerdők is járnak hozzá, de természetesen nem panaszkodtam, mikor következő évben ez kiderült.
Tudom én, hogy bodzából rengeteg mindent lehetne csinálni, kétszer megpróbáltam lekvárt is. Az első egy fazekamba került, a második adag a szárazás után el se jutott a lábosig. Nagy siker viszont a bodzaecet, borzasztó bonyolult: a 10%-os ecetbe beletömködök jó sok bodzát, hagyom állni sötétben 1 hónapot (vagy ahogy alakul), és utána bármilyen salátán ultrabrutáljó, próbáljátok ki.
Sambuca, elderflower, holunderblum, flor de saúco, hyldeblomst, fläder, leedri, vlierbloesem - ugye, hogy szép nevek?
A bodzaszörpöt pedig évek komoly munkájával tökélyre fejlesztettem, már előrendeléseket is felveszek, egyedül a BodzaTörvényt nem tudom kikerülni: minden évben kétszer annyit csinálok, mint előző évben, és január után sose marad.
Egyértelmű, hogy idén is hatványozott dupla adagnak állok neki (hátha van azért egy kritikus tömeg), vettem annyi cukrot, mint aki Armageddonra készül. Az előkészületek úgy kezdődnek, hogy kiürítem az egérbiztos műanyag óriásdobozt, amiben bodzaszezonon kívül egércsemegék laknak a spájzban, de lavór is jó, csak ne legyen fém. Második teendő a bodza begyűjtése. Nekem ugye könnyű, sétálok húsz lépést a piroskás kiskosárral, ezt jó eséllyel meg tudom tenni még dél előtt. Dél után is lehet, csak addigra enyhe macskahúgy-bukéja lesz a bodzavirágnak, szóval jobb azt reggeli harmat után. Ne aprózzuk el, elvégre a bodzától lesz a szörp bodza ízű, úgyhogy:
- 70-80 tányér bodza
- 5 kg cukor
- 3 liter víz
- 90 gr citromsav
- 4-5 citrom megmosva, felkarikázva
- 5 gr Na-benzoát
- menta és citromfű egészben, hadd szóljon
Víz felforral, cukorra ráönt, felolvad (MM kedvéért: feloldódik, mert így helyes), aztán ha langyosra hűlt, mehet bele minden más. Ez konyharuhával letakarva elgondolkodik 3-4 napot a hűsben, naponta 2-3-szor megkavargatom, utána jöhet szűrőn és gézen keresztül a palackozás. Ekkora adagból több mint 5 liter lesz, jó tömény (most első körben ennek a négyszeresére készülök).
Egészségügyi nyilatkozat: tekintve, hogy alig-alig fogyasztok cukrot, tartósított ételeket még kevésbé, a mézhez meg csóró vagyok, és különben is pont így ízlik, teljesen bátran használom a cukrot és a benzoátot is, és a bodzát se áztatom vagy mosom (legfeljebb megkérem az eltévedt bogarakat, hogy távozzanak), de mindenki tegyen belátása szerint.
Még pár nyelven, csak hogy szórakoztassam magam: seljat, yllir, sabugueirinho, sureau, mürver, leeder, bozanka
És hogy azért idén is legyen egy kis izgalom, most a szárított bodzát és a bodzapezsgőt is megpróbálom.

2012. május 14., hétfő

Rakott krumpli

Nem kell aggódni, nem leszek gasztroblog.

Az úgy indult, hogy kitaláltam mára a rakott krumplit, és embert átküldtem Szembéékhez tojásért. Jön vissza, hogy SzembeJulinak is megtetszett az ötlet, de mire munkából hazaér, már mindig késő nekiállni, mi lenne, ha dupla adagot csinálnék? Mondom, semmi gond, a dupla adag nem dupla meló, szóltam a británnak is, hogy halassza holnapra az indiai lencselevest, 4 körül kaja.
Megfőztem a krumplit, a tojást, előszedtem a két tálat, de a főtt tojások egyike szaglott. Hogy fel ne bomoljon a kényes tojás-krumpli-kolbász-egyensúly, inkább az utolsó két tojást is odatettem főzni. A tökéletes tojásmennyiséggel felszerelkezve aztán kábé félútig jutottam a rakásban, amikor nagyon gyanús kezdett lenni, hogy ennyi krumpli biz mégsem lesz elég. Közelített közben a határidő is, éhes hordák meg ritkán türelmesek, de más megoldás híján bátran feltettem még három krumplit főni. Kis idő múlva a hangok hiányára figyeltem fel, meg a moccanatlan vízfelszínre.
Igen, kifogyott a gáz. Addigra viszont már úgyis majdnem teljesen megfőtt a második adag krumpli, gondoltam sebaj, a maradék munkát majd elvégzi a sütő. Be is pakoltam hát, mint aki jól végezte dolgát, és akkor elment az áram. Ennyit arról, hogy ez a világ legegyszerűbb kajája.
Igazán szép lett volna a sztorit azzal megkoronázni, hogy a végén oda is égetem az egészet, de az már tényleg nem lett volna hihető, másrészt meg ne akarjátok megtudni, milyenek a körülöttem élő férfiak, amikor éhesek. Viszont ha már témánál vagyunk, akkor megmutatom a krumpliföldünk jelenlegi állapotát.
Előtérben lilahagyma, krumpli jobbra meg hátul, mögötte lucernacsík, majd kukoricás
Szalmakrumpli... bocs. Viszont aki még nem nézte meg Ruth nénit, az sürgősen tegye meg.

2012. május 12., szombat

Kefni jó!

Nem szép, de na és?

MM-nél láttam a minap, hogy virágok figyelnek a kefnikben (náluk egész pontosan zsalutéglában, de ha nem építkezési célzattal használjuk az odvas betonkockát, akkor tökmindegy), és erről eszembe jutott, hogy a mi kefnihasznosításainkról valahogy elfelejtődött a beszámoló. A virágcserépként újjászületés nálunk elsősorban abból fakadt, hogy a föld folyton leomlott a vízóraaknára, és ha már teszünk oda egy randa betonfalat, legalább álcázzuk. Ide kerültek a tavaly féltve előpalántázott vadvirágok (azóta is röhögök magamon), de idén legalább már látszanak, eddig voltak fehérek meg sárgák, idővel valami kéknek meg pirosnak is elő kéne bújnia.
Fentről nézve szinte tökéletesen elkaméleonosodott
Aztán még a verandanövesztés idején (és ugye senki nem fog a következőn meglepődni) ember képes volt a reggelizését eltolni vagy egy órával, mert nehogymá megint csak úgy ölből, tálcáról együnk, mint az állatok, szóval gyorsan összedobott kefnikből meg pallókból és egy szekrényajtóból egy terasz-garnitúrát.
Háttérben az ajtókeret, amiből később az egyik emelt ágyás lett
Azt nem mondom, hogy könnyű volt ide-oda pakolgatni, de néha azért áthelyeztük.
Mondjuk annak függvényében, hogy hol nem esett be az eső a tetőn
Ahogy az látható, a kefnilukak kifejezetten praktikusak, lehet bennük tartani például csavarhúzót, mérőszalagot, madzagot.
Beépített világítással, romantikus rongyszőnyeggel
Hosszú távon az egész csak azért nem volt teljes sikersztori (a nehéz mozdíthatóságon túl), mert a pad lábában folyton levertük a saját lábunkat, a betoncsücsök jobban kilógott, mint a deszka ülőrész.Ma már csak kanapé-alátámasztásnak használunk kefnit a verandán, mert kaptunk egy szinte lábatlan heverőt.
Nem mozgatjuk, tehát tökéletes
Élőlények tekintetében ugyanakkor nem kell növényekre korlátozódnia a fantáziának.
Macskagyerek-hálószobának is kifejezetten alkalmas
Annyi jutott még eszembe, hogy lépcsősen rakva ilyenekben szoktak sziklakertet növeszteni, de akinek vannak további ötletei, ne habozzon megosztani, mert Minyonéknál még rengeteg árva zsalukő vár egy szebb életre.

2012. május 7., hétfő

Para

Rátótuk, túltótuk.

Miután a britán stopposversenyen eltévedt lengyel vendégeit vonatközelbe szállítottuk (Gdanskból eredetileg Dubrovnikba indultak) és még csövet is sikerült venni a megfúrt pincébe (aminek így már jó eséllyel lesz szellőzése és igazi terménytároló pinceként funkcionálhat), tegnap este végre jutott idő a nemturbó paradicsomok kiültetésére. A vége már a telihold fényénél zajlott, de még Skorpióban voltunk, ami direkt jó az átültetésnek meg a paradicsomnak (ne akard tudni), és az alkonyzóna azért is jó volt, mert így csak az elején dúltam magam kicsit, hogy nem fognak ezek mind elférni, kertet kell kölcsönkérni. Közben még fizika fakt. is volt, sose hagyd a dombról lefelé futó cső felső végét a vízzel teli hordóban, mert gyorsan visszaszalad a víz oda, ahonnan jött.
Na tehát lukasztottunk (cuca nélkül), saraztunk, tömködtünk iszonyat tempóban, és így nem kellett a végén a lámpást gyújtani. De az eső csillapodtával ma megvolt a számvetés is.
Béláim. Hogy is mondjam. Hát eredetileg három cserépben elfértek. Most meg lett belőlük 164 bokor. A legtöbbje duplán rakva. Az elnemférés-parából fakadóan ráadásul vannak olyan sorközök, ahova csak a macska fog beférni, ha rendesen megbokrosodnak a paradicsomok.
Nem vagyok jó az ilyesmikben, de most kíváncsiságból megpróbálom nem elfelejteni, hogy minden leszedett paradicsomot lemérjek, a helyi fogadóirodánkban lehet a végeredményre szavazni. Ha roppant pesszimista vagyok, akkor is azt kell mondjam, hogy zöldparadicsom-chutneyból is bármennyit meg tudunk enni. Ha realista vagyok, akkor is kell még üvegeket és egyéb tárolókat beszereznem. Ha pedig nagyon optimista vagyok, akkor a következő hónapokat paradicsomszedő drótkötélpálya kifejlesztésével és a világ összes létező paradicsomtartósítási eljárásának felkutatásával kell töltsem. Ja, meg szólni kell a spanyoloknak, hogy idén tényleg nálunk lesz a Tomatina-fesztivál.

2012. május 4., péntek

Hangos képrejtvény

Több megfejtéssel.

Az első képhez annyi segítséget adok, hogy alulról lett fotózva.
Na, bármi ötlet?
Emberem le sem tagadhatná, hogy ő csinálta, tessen csak megfigyelni a milliméterre precíz közöket (bár bosszantotta kissé, hogy a spárga nem egyenletes vastagságú). SzembeGyuri is átjött közelről ellenőrizni a munkafolyamatot, mert mióta a télen embert gyöngyfűzésen kapta (a konyhai csillár húzókapcsolójához kellet, na), azóta tudja, hogy nálunk gyakran zajlanak hasonlóan vidám és érthetetlen dolgok. A kész mű így néz ki:
A legtöbb szögből pont ennyi látszik belőle.
Bár minden jelenlévő tudta, hogy mi készül, ez senkit nem gátolt meg abban, hogy elszabaduljon a hülyeség. Én hárfázni ültem voltam le mellé, SzembeGyuri úgy vélte, hogy ezen hegedülni kell, és keres is hozzá egy olcsó prímást, hogy reggel 7-kor elhúzhassa a nótánkat, a britán meg virtuális gitárszólót nyomott rajta. Bele se merek gondolni, milyen vad koncerteket hoztak volna össze, ha harang- meg trombitavirágot is ültetek.
Igen, ez egy tetőig tartó hajnalka-futtató, baldachint képezve a veranda előtt.
Egyedül apám lépett túl a nyilvánvalón. Szerinte bazi nagy tojásszeletelő, strucctojáshoz.