2013. november 22., péntek

Prím a nyáj

A hárem és a kukkoló.

Két nővel nőtt a rackaállomány múlt hónapban, igazi falusi üzletmenet során: krumpliért kaptunk egy kost, akit egy másik helyen becseréltünk két csinos leányra (még díszkék). Az őstermészetesség jegyében csupa suba mindkettő, szerencsétleneket se nem nyírták, se nem körmölték tavasszal, de októberben a kopasztást már okafogyottnak értékeltük, a Főkosnak pedig így is tetszenek az új csajok.
A burjánzó bunda ellenére boldog bariknak tűnnek, kiforrott jelemmel, rajzfilmes pattogásra való erős hajlammal.
Egyikük egy puli, egy boci és egy póni véletlen találkozásából származhat, a pöttyös fejhez királynői tartás társul, és gyanús nekem, hogy fényevő, vagy valami divatos diétát követ, mindenesetre nem alacsonyodik le odáig, hogy egyáltalán ránézzen a többiek által imádott kukoricacsövekre.

Punks not dead

A másik legbelül valójában egy Kövér Kisfiú, akit mindenki piszkál, de ő ezt igazán nem veszi fel, fahéjbarna fején bájosan bamba tekintettel mindig buddhista nyugalomban várja ki a tülekedős bökdösődések végét. És a sztenderdek szerint nyilván szarvszabályozóra szorulna, de mi ilyen csálénak is szeretjük.

Jó szögből nézve szép a szarva is

Míg a három racka még csak dekoratív hobbihordának tűnt a kis méretű legelőn, az ötösfogat már komoly nyájnak látszik. Főleg, mikor üdvözlésünkre vágtatnak lobogva a kapu hangját meghallva. Ez a robogás mindig megnyugtat, és ilyenkor nem is irigykedem annyira Edére.
Edét egészen tavaszig csak akkor ismertem fel, ha a biciklijén ült, gyalog nem, de mivel ő a barik közvetlen szomszédja, mostanra viszonylag jól megjegyeztem. Ede naphosszat tesz-vesz a kertben és közben elbeszélget a rackákkal, szóval igazán jó haverok már, a geográfia okán többet látják őt a subák, mint minket. De minden titkot azért mégsem árulnak el neki. Mert Ede végül tőlünk kérdezte meg, hogy aztán hogyan és mikor lesz az a szaporulat. Hiszen látta ugyan, hogy a Főkos melyik Spice Girlt milyen irányból és mennyire környékezi, de bizonyosságot semmiről nem nyert. Így derült ki, hogy Ede tulajdonképpen egy nagyon ráérő amatőr birkavoyeur.
Na most a szakirodalom szerint a hosszadalmas és körülményes udvarlási heteket-hónapokat követően az akció állítólag olyan gyorsan történik, hogy tán egyik résztvevő sem veszi észre, nem ám Ede. Szóval talán mégis érdemes volna megcsinálni a Birtok TV live szekciót, webkamerával. Ha más nem, azért, hogy Ede fölöslegesen meg ne fázzon.

10 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

csak nem??? nagymama leszel??? éljeen!

Tamas Balogh-Walder írta...

„punks not dead” :D

Marian Dénes írta...

Ede a birkavoyeur - meghalok. :-)

Azért arra majd kéváncsi leszek, milyen írás születik a fölösleges kos-szapurulat kényszerű - ám szükséges - likvidálásakor.
Nagyon nagy rackarajongóként jegyzem meg: húsa sem hasonlítható más birkafajokéhoz. Illetve hasonlítható, de nincs értelme, a racka sokkal jobb. Tudom, gyilkos vagyok, de az én karmámnak már úgyis mindegy.

ember írta...

Akkor majd rád bízzuk a piszkos melót :)

Piszke a Birtokról írta...

@NH-né: talán késô télen, kora tavasszal :)
@MD: ugye ismered az Éjszaka a Földön c. film római jelenetét? :D

Tarhonya Kártevő írta...

Engem csak két dolog érdekelne: ha a felnőtt állat a racka, akkor hogy hívják a gyerekállatot, illetve hogy mi a rac.

Piszke a Birtokról írta...

@TK: a japán rira(c)kból egyértelmûen levezethetô

Tarhonya Kártevő írta...

@ Piszke: Au :-)

TH írta...

A poszt olvasása közben párszor majdnem félrenyeltem ivás közben (tudom, kell nekem inni olvasás közben), de csak a ráérős, amatőr birkavoyeurnél állt fent a megfulladás veszélye, miközben még a székről is leestem.
Úgyhogy kéretik kiírni a jövőben a megfelelő posztokhoz, hogy olvasása csak ülve, becsatolt biztonsági övvel és mindenféle italtól, szúró-, vágó- és lőfegyvertől biztos távolságban olvasható. Köszönjük a megértést és az együttmúkodést.

GM írta...

Azért a "dekoratív hobbihorda" sem akármilyen kifejezés:D