2013. december 1., vasárnap

24

Ennyi erővel szeretőt is tarthatnék.

A saját hülyeségem ellen sosem védett meg senki, mondjuk ritkán is szoktam előre beharangozni őket. Így esett most is, hogy egy héttel ezelőtt minden óva intelem nélkül álltam neki hirtelen ötlettől vezérelve kalengyáriomot csinálni embernek, magamra szabadítva ezzel az adventi kálvária nevű blaszfémikus képzavart.
Mondhatnánk, hogy 24 gyufaskatulyát beöltöztetni, megszámozni, felmadzagozni, cetlivel bélelni és diorámába helyezni (incl. megfelelő faág kiválasztása, legallyazása, gallytartó só körbeüvegezése) nem tarthat túl soká. De a helyzet az, hogy emberem bármelyik munkaterületéről 5 percen belül képes bejelentés nélkül hazaérni, télen ráadásul jóval nehezebben is indul el itthonról, szóval nagyon ki kellett használnom a hirtelen adódó véletlen alkalmakat. Mindezt persze folyamatos hátsófali infarktus árnyékában, bár a végére szinte már rutinosan tudtam egyetlen mozdulattal besöpörni és elrejteni az összes corpus delictit. A szeretők legalább önmaguktól automatikusan ugranak gardróbba-padlásra, és egy szeretővel a hidegebb (ám csukható) helyiségekben is szórakoztatóbb (meg forróbb) az időtöltés, mint a gyufásdobozokkal.
Egy eltévedt szürke másodpercig még majdnem sajnáltam is kicsit magam, hogy milyen könnyű azoknak, akik bármikor feltűnésmentesen le tudnak lépni, akármikor útba ejthetnek egy-két vésztartalék boltot is, és nem egy hónapra előre kell mindenről gondolkozniuk, de miközben rakosgattam össze magamban a skatulyatöltelék ötleteket, hamar rájöttem arra, hogy csomó mindenért mégis jobb nekem.
Mindezek után már csak azt kellett megoldani, hogy ma reggel legalább negyed órával előbb sunnyogjak ki a hálóból, mint az érintett, de nem sikerült, mert amint meghallotta, hogy kászálódok, kelt ő is, hogy begyújtson nekem a nappaliban, nehogy megfagyjak (mondtam, hogy jó dolgom van).
Innen kezdve konkrétan másfél percekkel kellett zsonglőrködnöm, hogy valahogy kivarázsolhassam a teljes installációt a vendégszobából, miközben indirekt módon próbáltam megoldani, hogy ne menjen be a jégverem-kuplerájvendégszobába, ahol a szeretőm rejtőzik szakaszosan összeálló naptár próbált beleolvadni a káoszba; Jack Bauer nyomomba se érhet.
Délután 2-kor már mindenkit utáltam, hogy senki nem próbált megakadályozni a titkos projektemben, és nagyon komolyan ott tartottam, hogy tököm az egészbe, elrakom a francba, jó lesz majd egy (2,3…) év múlva, de leginkább kihajítom a komposztra, ahogy van, és mégis inkább szeretőt tartok. 3-kor már konkrétan indultam a kuka felé, mert az nem normális, hogy ennyire ne legyen magánidőm, magánterem, magánéletem. Aztán negyed 4-kor négy és fél percre kiment a pajtába, így kikerült a dolog a helyére.
Az egyetlen komoly szépséghiba, hogy én már kicsit sem örülök neki. Részemről leszámoltam a meglepetésekkel.

20 megjegyzés:

Hobbikertész írta...

Azért egy fotót megérdemelt volna az az átkozott kalengyárium... :D
És ember örült neki?

Piszke a Birtokról írta...

@Hobbikertész: lehet, de nekem nem látszott, skatulya se nyitódott, úgyhogy jobban esett végül kukába rakni.

Dominika írta...

Jaj, nem mondod, hogy kukába raktad????????????? Ezek után?
Mondd, hogy nem!

Piszke a Birtokról írta...

@Dominika: hát de mondom, hogy de :) ami nem megy, nem köll erôltetni ;)

Dominika írta...

Hát... Remélem, kikukázódik onnan...
Amúgy mi a férjemmel vagyunk így, ahogy te az egyedülléttel, két összefüggő mondatot nem tudunk úgy váltani, hogy valamelyik kölök ne vágna közbe, ne kérdezne bele, vagy ne követelne azonnal valamit. Szóval végül is megértem...

ember írta...

már kikukáztam...

Juhmeli írta...

Ember, bíztam benned.

Dominika írta...

Na jól van.

Unknown írta...

@ Ember: és, és, és?!!

Szücsi írta...

Meséljetek már valamit!!! Mi volt az első két dobozban?

Piszke a Birtokról írta...

@TK és Szücsi: részemrôl csakis megfontoltan kukázok, véglegesen. Ez a sztori eleve nem végzôdhet heppienddel.

Medora írta...

Szép példája annak, hogy a karácsonyi ünnepkör mennyire ki tud vetkőztetni önmagukból amúgy normálisnak látszó humanoidokat...Én ugyanezt a témát boncolgattam. Érezhető a párhuzam.

Unknown írta...

@Piszke: Heppiend bassza meg a fűnyíróját? :-)

Piszke a Birtokról írta...

@TK: mivel nem csokidrazsékról volt szó, hát igen.

Unknown írta...

Ismét igen jól szórakoztam a kommenteken is. :-)

Egy-két dolog azért nem világos.
1. Mivel inkább vizuális típus vagyok, halvány elképzelésem sincs, mi készült. 24 pici öngyújtó? 24 bélelt rovargyűjtő-láda? Kalengyár hogy: 24 hónap lett?

Amit végképp nem értek: miért pont 2,3 (kettő egész háromtized) év múlva lesz jó? Két év múlva kb. húsvétra? Miért? Nem karácsonyra lesz? Nem értem, nem értem. És még szeretőd is van! Á, kétségek között vergődöm! :-)

Piszke a Birtokról írta...

MD: sebaj, ezért (is) szeretünk :)

Messzenéző Minyon írta...

Most akkor mi van??? Végül is kukatöltelék lett, vagy ugye nem? Ember örült neki, vagy igen? És mik vannak a gyufaskatulyákban?
Egyébiránt én is hasonló cipőben jártam úgy 19-20 éve, amikor kitaláltam, hogy emberemnek, az akkor még egyszem gyermekünknek és magamnak varrok egyforma inget-blúzt, mindezt teljes titokban. Anyagot megvettem, beavattam, szárítottam, szabtam, varrtam, mindezt bezárt ajtó mögött, hogy ha emberem netán hazavetődne, el tudjak gyorsan (gyorsan???) pakolni. Az a varrógép elég tré volt, az ingeket-blúzt szinte sosem hordtuk, de azt legalább elértem vele, hogy karácsonyra kaptam egy tök jó varrógépet.

Piszke a Birtokról írta...

@MM: ez legalább heppiend a varrógép miatt :) ember pedig a látszólagos érdektelenség miatt lemaradt 24 szerintem tök jó programról, majd elosztom a következô 24 évre :p (vagy a szeretôimnek)

Unknown írta...

Szövegértelmezési, vagy olvasási órákat vegyek? Anyám, ne hagyj el! Adventi naptár, te sügér! Hát, ennyire sült hal vagyok: rossz poénért magamat is alázom.
De valamit még mindig nem értek: 24 szeretőd van? :-)

Piszke a Birtokról írta...

@MD: csak idô és logisztika kérdése, hogy a 24 szeretô is meglegyen :)