Racka on board

Autóval füstölögve lerobbanni nyilván úgy a legjobb, ha van egy racka a csomagtartóban, meg négy növendék csirke a hátsó ülésen.

Igyekezzünk ilyen esetben kukoricaföld mellett kényszerpihenőzni, hogy a szeparációs stressztől ordítva bégető kisállatnak lehessen csuhét szedni; a partfalon seggen lecsúszás (fehér ingben, emberek közé öltözötten, még nyaklánc is volt rajtam, meg minden) nem követelmény, de sokat emel a koreográfia fényén.

Midőn ember elstoppolt megoldást találni, maradtam egyedül az elhagyatott út szélén egy órányit. Először kicsit felháborodtam, hogy a járőrkocsi lassítás nélkül hajt tovább a „magányos szőke nő nyitott motorháztetővel” című installáció mellett, de utóbb örültem mégis, nehéz lett volna kimagyarázni, hogy azért nincs kint az elakadós háromszögem, mert siheder racka fekszik rajta.

Máris honvágya van

A megoldás végül váltott ló lett, örvendetes, hogy falun nem olyan nagy gond a mienkhez hasonlóan szutykos belsejű járgányt találni. Az állatállományt tehát egy még kisebb kocsiba pakoltuk (miután onnan kipakoltuk a kaszát, fél köbméter szénát, méhészcuccokat, ezt-azt), így az új elrendezésnek köszönhetően a rackagyerek (akinek a szarvaira a javaslatok ellenére NEM húztunk polifoam csöveket a sérülések elkerülése végett) egész úton tudta a fülemet rágcsálni, a mellettem lévő ülésről meg néha rám nézett egy-egy csőr a ládából, oda időnként bedobtam pár morzsát, így voltunk mi hátul családiasan.

Aztán megérkeztünk a legkisebb rackagyerek új otthonába, és majdnem mi is ott maradtunk. Tizensok hektáron tavak, erdők, legelők, a humánok egyelőre szabad ég ésvagy ponyva alatt, sátrakban vagy függőágyakon laknak, az állatsereglet meg együtt, szabadon, boldogan.

Lehengerlő fogadtatás

Elsőként egy malac üdvözölt bennünket, aztán egy kiskutya, aztán egy még kisebb, majd jöttek a nyulak, csirkék, libák és kacsák, és ez mind annyira lekötötte az új gyereket, hogy elhagyatottan bégetni is elfelejtett. Leginkább a mangalicakiscsajjal bandázott (ismerkedős harapdálás és árulkodás is volt), és szerintem még eltelik pár nap, mire észreveszi, hogy mellékesen 4-5 másik racka is van az édenkertben.

A kiskutyának már nem újdonság

Itt súgja meg neki, hogy malacuralom van

Nagyobb szélben könnyen felborulnak

A kedvenc feature a rengeteg legelhető lomb

Kövesd a fehér nyulat

Persze azért még így is bőgtem kicsit, mikor ott hagytuk, ő volt a kedvencem.
A barátaim mindenesetre nagyon sajnálták, hogy véletlenül nem kuporgott velünk a kocsiban egy mikro operatőr is, elindítva ezzel a Birtok TV dokumentarista road movie-szekcióját, de hát én se lehetek mindig mindenre felkészülve. Majd legközelebb. Nemsoká úgyis megint szállítunk rackát.