2015. március 29., vasárnap

Fácán jobbról

A széllel bélelt, agyonpörgött és átfagyott két nap után pont az hiányzott már csak, hogy az alkonyatban leindexeljünk egy vad szárnyast.

Az élettelen baromfi fölött gyorsan rádöbbentünk, hogy életünkben még egy csirkét se kopasztottunk meg soha. Fácánról legalább voltak halvány beszélgetés-emlékeim a británnal olyasmikről, hogy hardcore módon addig kell fellógatva tartani a fácánt, míg le nem rohad a saját lábáról, vagy valami hasonló horror. Hazatérve tehát én a guglinak estem neki, ember a telefonos segítséghez folyamodott.

Ezért kell úttesten átrepülés előtt körülnézni

Az első találatnak annál a részénél akadtam le, hogy az apró pihék leégetése a legegyszerűbben egy égő papírfidibusszal történik, persze lehet, hogy a hardware store-ban találkoztak már ilyen kéréssel. De legalább azt is megtudtam, nem illetlenség az asztalnál kézzel kiszedni a szánkba jutott sörétet – indexbura-darabkákról nem írtak. Felkutattam egy képes „fácántépés kezdőknek” kézikönyvet is, de az anatómiailag pontos leírások és lépésről-lépésre ábrák mellett meglehetősen feketemágiásnak, de minimum bűvészesen kivitelezhetetlennek találtam azt a kitételt, miszerint vigyázzunk, hogy a madárhoz szinte ne is érjünk hozzá, nehogy kezünk melegétől átmelegedjék a hús, így megelőzhetjük a bomlást... 

Eközben a három telefonos fácán-helpdesk 2:1 arányban szavazott a forró vizes mártogatás kontra többnapos lógatás és szárazon kopasztás lehetőségekre. Bár a fáradtság meg lustaság nagyon az akasztás irányába vitte az esélyeket, belegondoltam, hogy milyen állapotban találhatom 2-3 nap múlva ezt az állatot abban a pajtában, ahol egyébként szinkronban épp egy besózott nyers birkabőr is tímárra vár, és a kép nem töltött el kalandvággyal.

Percenként gondoltuk meg magunkat az érkező újabb és újabb okosságoktól, aztán végül úgy döntöttünk, hogy mivel nincs kivérezve, maradjon a klasszik csirkés verzió – már csak azért is, mert egy rutinos forrókopasztó felajánlotta a közreműködését, legalább ilyet is látunk/próbálunk.

A várakozásokkal ellentétben nem is bonyolult (mondom én a fotómasina mögül)

A pihés tyúkot hideggyanta és a crème brûlée-lángszóró helyett csak tradicionálisan ráültettük a tűzhelyre

Nem mondom, hogy rossz szombat éjszakai program egy fácánkopasztó-workshop, hát még a vasárnapi fácánleves, de azért talán lassan ideje lenne beszerezni valami vadrácsot az autóra.

12 megjegyzés:

Borsmenta írta...

Nekem madáriszonyom van, ehhez képest egyszer kaptam egy fácánt én is. Szerencsére megkopasztották nekem, de az inkább nyúzás volt. Két lábánál bevágás, hasán végig és mint egy kabátból kibújt a tollakból a drága. Semmi forrázás, égetés meg egyebek. Persze a bőre is egyben lejött, lábak és fej a szemétben. Tanulságos volt.

szilvi könyves írta...

Akkor már átkerültetek a "fácántépés haladoknak" verzioba ajánlom a könyv megirását biztosan kasszasiker lenne.

Amugy mi a gmailes cimetek néhány barifoto a legelőről és a local REAL üzlet polcairol várja hogy átküldjem nektek gmailpostán/fénypostán/füstjelekkel. Elsőhőz cim utobbi kettőhőz gps koordináta is elég.

szépséges hétvégét innen a puha meleg ágybol ü
üdv a nagyon megfázott K SZ

szilvi könyves írta...

amugy a fácán miota tyuk? vagy nem vagyok elég paraszt a kérdésem hallatán???? :))))

Piszke a Birtokról írta...

@szilvi könyves: tudod, van fácánkakas és fácántyúk (vagy a gyerekek szerint lányfácán :D). Gémélen birtokoseset vagyunk, és jobbulást!
@Borsmenta: elvileg ez a kabátlehúzós-nyúzós módszer a lógatva elôérlelt fácánnál játszik, ha nem kell a bôre a kajához

Sándorné Szűcs írta...

Sógorom egyszer - egy vidéki villanyszerelés munkadíjaként - hazaállított a panelba egy papírzsáknyi tollas állattal. Volt benne minden, liba, kacsa, tyúk, fácán... Letette a konyhában a földre és elment aludni, merthogy ő egész nap dolgozott, fáradt volt. Mi meg anyósommal meg a 90 éves dédivel szedegettük ki a zsákból a dögöket. Ez is szombat este volt, már indultunk volna haza az urammal meg a gyerekkel anyósomtól. Csak perceken múlt az egész, hogy megússzam... Szóval, kemény éjszaka volt, mire minden döggel végeztünk. Ott láttam először anyósomtól, hogy minden tollast másképpen kell vetkőztetni. Egyik megoldás sem tetszett.

Medora írta...

Nekem bejött ez a forróvizes megoldás. El nem tudom képzelni, hogy egy több napos fácántetemhez érjek. A szagokról nem is beszélve. Ez így meg tökéletesen tyúkszerű. És a levese nagyon finom.

Mona írta...

Én még nézni sem birom, nemhogy fényképezni, pláne csinálni :D nem viselem tul jól a nyers hús közelségét :P de hát erre való egy hentes végzettségű Férj ;) mindenestere az első fotó nagyon tetszik.

Mona írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Unknown írta...

A vadrács az acélcsőből készül hajlítással és hegesztéssel. Ha havi egy fácánt kapok érte (konyhakészen) akkor részemről deal. :)

Jókívánságaink az acélvárosból!
:)

Marian Dénes írta...

Na végre átestetek a tűzkeresztségen!
Ugye, nem is fájt annyira? És remélem, a gasztroélmény se volt utolsó! Bár megjegyzem: az a fácán kurva sárgának tűnik! Na, persze ezzel nem gyanúsítgatni akarok (de azt teszem)!
Alig várom az elütött vadkan esetét! (No, ahhoz kell ám a vadrács!)

Piszke a Birtokról írta...

@Szücsi: én azért ennyire részletesen nem akarom megtanulni a különbségeket :D de hát te jókor voltál jó időben :P
@Mona: nekem csak az öléssel van bajom, feldolgozás-boncolás nem probléma (persze félig rohadt állat esetében nem tudom....)
@Unknown: na és vadrácsos terepbringát tudsz-é nékem heggggeszteni?
@MD: múltkor csak úgy gyalogosan beleszaladtunk úgy 10-12 visító kismalacba. Nem vártuk meg a mamát, nagyon gyorsan tudunk partfalat mászni, mint kiderült... (kutya nélkül a fára mászás is szóba kerülhetett volna, de így inkább nem kockáztattunk)

Nyözö írta...

Felénk csak a malackák és a szarvasok keresztezik az utakat néhanap. Utóbbiakkal nem túl jó találkozni, mert akár a vadrács is kevés lehet egy termetesebb szarvassal szemben. :)

Ha megvolt kakas meg a tyúk, aztán a fácánkakas - fácántyúk, akkor ugorjatok a kútba, hogy meglegyen a szivatkakas - szivattyúk párosa is. ;-)