2017. május 11., csütörtök

Az asszimiláció hátrányairól

Főként a ritkás írással összefüggésben.

Szerintem az van, hogy az elmúlt 7 évben a szürrealitás, az abszurd és az ő rokonaik irányába erősen megemelkedett az ingerküszöböm, nagyjából a sztratoszférába. Amin korábban hetekig vigyorogtam, ma a mindennapjaim része, mintha mindig is egy Monty Python-filmben éltem volna.

Például röhögés nélkül többször egymás után is ki tudok mondani olyan szavakat, hogy íjász-közgyűlés (pedig ugye…). Metafizikai okfejtések kellős közepébe zökkenőmentesen illesztek olyan helyi jellegű kifejezéseket, mint hogy beszedem a ruhát, mielőtt visszavonyósodna. Ha azt mondja a bakter, hogy már rég nem volt körmös, egyből tudom, hogy nem francia manikűrre gondol, hanem szarvasra. Abszolút hétköznapi esetnek számít, hogy egy mélyrészeg skót és a helyi rendőrség között tolmácsoljak egy útszéli bisztrónál. Tök normális, hogy az időjárás és a termés határozza meg a programok logisztikáját, hogy az aktualitások iránti érdeklődésem elsődlegesen azt jelenti, hogy a lucerna mérete és a barik gyapjúhossza miként határozza meg a következő napjaimat-heteimet. Már semmi furát nem találok abban, hogy több a környéken az alpaka, mint a boci.

  paka
Mondom....


Azt hiszem egy ideje egyszerűen nem veszem észre, hogy valami a blogra való. És ezzel egyenes arányban a ráérősségem is kiterjedt, tehát ezen a ponton kérek elnézést mindenkitől, akinek az elmúlt egy évben nem reagáltam a kommentjeire – nagyon örülök, ha írtok nekem, a válaszok mégis elmaradtak, nincs rá jó kifogás vagy magyarázat, bocsánatot kérek.

Aztán az is lehet, hogy csak lusta vagyok. Ésvagy már nem tudok írni. Illetve csomó mindenről nem gondolom, hogy ami nekem érdekes, az másnak is az. Vagy bármi egyéb. Mindennek ellentmondva közben még a másik életemnek is csináltam egy blogot, de hát az ember vagy ír, vagy csinálja azt, amiről írhatna, de engem írás helyett jobban leköt a horgolás, úgyhogy egyelőre ez sem túl informatív.
Szóval most több megoldás lehet. Vagy erősen kitágítom a Birtok korlátait, és csapongva csacsogok mindenféle, nem feltétlenül birtokos kötődésű dolgokról, vagy a több kép, kevés szó biztonságos, magyarázatokra nem szoruló kombinációját alkalmazom, vagy maradok a szó- és képfukar eddigieknél, majd meglátjuk.

11 megjegyzés:

emama írta...

Szavazatomat a csapongva csacsogásra szeretném leadni!!!
Mindig örülök egy-egy újabb posztnak, minden nap ellenőrzöm, hogy van-e szószaporodás/szaporítás ha már horgolás/ a blogodon, mert a leghétköznapibb történés is érdekesebb a birtokon, mint az uncsi városban :)

Névtelen írta...

Plusz egy szavazat a csapongva csacsogásra.
Nóra

Bóbita írta...

Szavazat: detto.
Az alpaka saját gyűjtés?

Piszke a Birtokról írta...

@Bóbita: saját, mai fotó, de nem saját paka. Úgy volt, hogy mi nyírjuk, de végül biztonsági okokból specialistát hívnak hozzá :P (az én biztonságomé, nem a pakáé)

szilvi könyves írta...

4/0/0 és a 5/0/0 szavazatokat leadnám én és az előző életem nevében :( tehát irjál csak majd belejössz újra. Ha egyszer már ment.

Laci írta...

Szerintem nyugodtan csaponghatsz. (+képek!) (+videók!!!!)
Embernek üdvözlet!

Dominika írta...

hi-he-tet-len, néha úgy tudom akarni a dolgokat, valamint verbálisan is közölni ezek jövőbeni előremozdulását, hogy azok utána ténylegesen megtörténnek.
Tessék rendszeresen publikálni, akutyafájátneki!

Névtelen írta...

Olvasóként az előttem szólókhoz hasonlóan én is a csapogva csacsogásra biztatnálak, de őszinte leszek: a helyedben egyszerűen gazdálkodnék, horgolnék (kötnék is), a maradék időmben meg a semmittevés (nevezzem inkább slow life-nak?) különféle válfajainak hódolnék. Úgyhogy meg fogom érteni, ha ezt választod, de azért a horgolós blogodat is követem... :)
Csak így tovább, éljen soká a csudaélet!
Juli

Manzard9 írta...

Újabb voks a csapogva csacsogásra, és nagyon megboldogítottál ezzel a maival. Köszönöm :)

Marjann írta...

Csapongj, mint a hosszú alpakabunda a szélben!

Zsuzska írta...

Feliratkoztam a horgolósra is, annak reményében, hogy gyakrabban látok bötüt töled. Szóval csapongj, csacsogj, ne hagyj minket magunkra!