Persze inkognitóban.
Annak ellenére, hogy a mai napig mindig megakaszt a Roo/Zsebibaba áthallás, bírom én ezt a jóarcú-jóhangú Roo Panes nevű zenészt - én se vagyok egy kapkodó idegbeteg alkat, de ahogy ő le tud lassulni és lassítani, az tényleg művészi.
Csendben és magamban szerettem és hallgattam időről időre, aztán tavasszal D. szólt, hogy jóarcú Zsebibaba az új dalához olyan klipet akar, ami apró privát másodpercekből áll, bármi lehet benne, ami/aki neked sweet refuge, ami szebbé teszi az életed; videózd le és küldd el.
És akkor én, aki sem a közösségi megmozdulásokban, sem a videózásban nem jeleskedik, hirtelen felindulásból úgy döntöttem, miért ne. Aztán a vágók is úgy döntöttek, hogy miért ne.
Szóval benne volt az én kezem is, így még jobban szeretem.
2018. december 2., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Gratu
Megjegyzés küldése