2020. március 28., szombat

A petúniaszatír


Beüzemelődött tavaly márciusban a melegház (my pride and joy, haha), és nem a levegőbe beszéltem, tényleg mindent IS palántáztam.

Zöldségekben korábban is jó voltam, de a virágos virágokkal kapcsolatban még mindig akadtak fenntartásaim. Viszont előző évben csudálatosan gót, bizarrul gyönyörű és könnyen kezelhető fekete petúniát sikerült kapnom, és ősszel bátran fogtam belőle magokat. És a melegház trópusi klímájától eltompulva elszórtam belőle néhány cserépnyit. Meg vettem két zacskó színes petúniamagot, és azokat is.

Untitled
Na most a matek nekem nem úgy nem erősségem, hogy nem tudok számolni (bár azt se nagyon), hanem hogy sokszor eszembe sem jut számításokat végezni, legalábbis előre. Nagyjából azt sem néztem, hány cserépbe vetek, meg úgy egyáltalán a petúnia lélektanában sem voltam járatos, vitt a lelkesedés.
Aki még nem találkozott petúniamaggal, annak elmondanám, hogy 1 gramm petúniamag az nagy vonalakban 8 ezer darab magot jelent, ebből a méretére is következtetni lehet: igen, tényleg nem lehet egyenként elhelyezni őket a földbe. De még huszasával is nehéz. Az illő távolságokról ne is beszéljünk.
Összesen 9 kis cserépben indultak el duhajul a zöldek, és elég hamar ideje lett átültetni őket. Amikor a második szivartálcát pakoltam teli úgy, hogy 7 teli cserép még mindig volt, akkor kezdett az elméleti matematika a gyakorlatban is tarkón verni, miszerint van már 132 cserépnyi petúniám, és ha átlagolom a maradékokat, és még realista-pesszimista is vagyok, akkor is körülbelül 500 fog vígan és egészségesen virággá fejlődni.
Ennél a pontnál már láttam magam, amint langyos éjeken, sötét újholdnál láthatatlan virágninjaként settenkedve petúniába borítom a teljes falut, illetve elhatároztam, hogy aki belép a kapumon, az nem távozhat minimum 5 cserép petúnia nélkül, továbbá petúniaszatír üzemmódban mindenkire ráerőszakolok néhány bokrot, akit csak meglátok a környéken.
Végül nagyjából ez is történt, kivéve a ninjás részt, mert lusta voltam, úgyhogy a maradékokkal körbeültettem a melegházat, a kutat és minden elfoglalható felületet, összességében egészen meseszerűen nézett ki (és hadd fakadjak sírva ennél a pontnál, pár ezer fotóm ugyanis úgy eltűnt, mintha sose lett volna, kénytelenek lesztek bemondásra elhinni, szégyenszemre még petúniafotót is a netről kellett raboljak), ráadásul az öntözés és a leszáradt virágok lecsipkedése napi egy óra tökéletes meditációnak bizonyult hosszú távon.


Ezzel együtt nem lett petúniacsömöröm, de idén azért már megfontoltabban vetettem. Most mindössze 26 pohárban növekednek a többé-kevésbé már szétültetett petúniák, vagyis ötvennél több várhatóan nem lesz. Mármint cserépben. Mert amint végeztem a gondos-precíziós palántázós munkával, hirtelen észrevettem, hogy a melegház körül minden közreműködés nélkül seregesen aktiválódnak az ősszel elszóródott magok. Ha csak a tizedük éli túl, akkor is machete kell majd hamarosan a bejutáshoz.

10 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Hahaha:))) Én még csak a zöldségeknél tartok, de hasonló tapasztalatokat szereztem zellerszár és rukkola terén. Ráadásul nekem nincs melegházam, illetve ami volt, az átalakult madárházzá, így a konyhában és minden létező ablakban palánták csücsülnek.

konyvesszilvi írta...

Köszi Piszke a tippeket, te nem nézed ezeket a DIY videokat facen meg youtubon hogy banánba raknak rozsatövet meg ilyeneket hogy azok mennyire életképesek? mert hagymát már megtanultam szaporitani, de rózsa és társait még nem. Másik kérdés, a citromfa, te oltottál már be citromfát? ha igen akkor arról kérlek irjál.
köszi és jo hogy végre vannak ujra posztok
KSZ

Piszke a Birtokról írta...

@Bodzás: addig örülj, amíg nincs melegház, mert a párkányokra korlátozódva legalább igyekeztem visszafogni magam, de így szinte semmi nem szab határokat :P
@ksz: én azokat a videókat nézem, amik bebizonyítják, hogy egyik sem működik :D nem, igazából egyiket sem nézem. Citromokról és oltásokról valaki mást kérdezz, rózsában sem vagyok ász, de már többször sikerült az a trükk, hogy a lemetszett ágat bedugtam a földbe, rátettem pár hétre egy elvágott műanyag palackot, aztán fogta magát és meggyökeresedett. (A rózsa, nem a palack)

zsemolino írta...

Minden tiszteletem a tied. Rengeteg petúnia magot elpocsékoltam már, soha egy darab nem kelt ki. Esetleg elárulnád, mi a titka? Nálunk ridegtartásban vannak a növények, amelyik akar, magról szaporodhat, ha rossz helyen van, átültetem, de dédelgetésben nincs nagyon részük.

Piszke a Birtokról írta...

@zsemolino: nemtom, hogy ez trukk-e, de palantafold, a magokra alig szorok foldet, es jo ideig plexilap alatt vannak, fogpiszkaloval kitamasztva. Utana mar csak kiszaradni nem hagyom oket.10 het utan viragzik, tavaly ilyenkor szortam el oket, iden egy honappal korabban.

zsemolino írta...

Megpróbálom, köszi. Nekem volt nagyon csini keltető szerkentyűm, levehető tetős, és minden remekül berohadt alatta, mielőtt bárkit ki tudtam volna bármivel támasztani. Itt engedtem el az ügyet. Most plexit honnan szerzek????

Piszke a Birtokról írta...

Tok jo lesz barmilyen atlatszo muanyag tal, vagy vizespalack is, lenyeg, hogy nedvesseg bent maradjon, de kozben szellozzon, kb fel-egy centire van a plexi a foldtol

zsemolino írta...

Köszi, akkor körülnézek a garázsban, valami biztos lesz... Aztán lesz, ami lesz

Bodzás Vendégház írta...

Az üvegházas - értsd: föld-magocska fölé üveglap helyezése - nekem sikerült elszúrnom, befülledt, elfeküdt a palántácska, nagyon oda kell figyelni a levegőzésre. Azóta nincs üveglap, spricniből naponta vizecske, forgatás a palántadőlés megelőzésére - szóval munkás, néhány palánta azért meg szokott maradni:))))

zsemolino írta...

Egyszer lett petúniám, valószínűleg a szél hozta a magot :-) szóval egy, azaz egy darab, teljesen rossz helyen, de kerülgettem és vigyáztam rá, amíg élt. Még a kapott petúniát is sikerül meggyilkolnom, lehet, nem nekem való műfaj???