Az ember időnként elgondolkodik azon, mivégre is van a Földön
(vagy a földön, helyzettől függően).
A mostanihoz hasonló
időkben még inkább hajlamos az emberek egy része ilyesmiken
gondolkodni, nekem viszont nagy szerencsém, hogy több irányból
vannak barátaim, akik eleve leveszik a gondolkodás terhét a
vállamról, és határozottan közlik, hogy márpedig az én
küldetésem most különösképpen az, hogy vidámítsak,
szórakoztassak, figyelmet elvonjak, azaz leginkább írjak (pedig
higgyétek el, hogy énekléssel hatékonyabban tudnék figyelmet
elvonni, és mindenki azonnal rájönne, milyen jó is volt neki, míg
nem énekeltem).
Azt a terhet persze
meghagyják nekem, hogy az archívumot előásva tenger fotót
átnyálazzak, hasonlóképp több évnyi privát levelezéshez,
amikből majd visszaemlékszem, hogy mik is voltak azok a sztorik,
amik végül valahogy nem jutottak el a blogra, pedig itt lett volna
a helyük - de rendben, felvállalom, megpróbálok eleget tenni az
állítólagos küldetésemnek.
Ám még mielőtt
belekezdek, fontos beszúrnom a következő tényállást: 20 éve
home office-olok, 10 éve elköltöztem a világ végére és nincs
gyerekem, a mindennapi életem a jelen helyzetben tehát jószerivel
nem változott (ami azt is jelenti, hogy nem lett több időm),
továbbá azzal is tisztában vagyok, hogy másfél hektárnyi
kertben és erdők szomszédjában élve a szobafogság egész más
színű dolog, mint 30 négyzetméteren Kőbányán, szóval aki
bármi módon hergelésnek érezne bármit, ami itt előfordul,
kérem, ne érezze annak, köszi.
Járványügyileg
arról tudok beszámolni, hogy egy kisebb epidémia a Birtokon is
kitört múlt héten: a barilányok minden bizonnyal elkapták
egymástól a szülést, mert az egyik verőfényes meleg délutánon
egy óra különbséggel született egy fehér és egy fekete kicsi,
én meg bután vigyorogva rohangásztam a két karám között,
idegesítően alacsony akkutöltöttségű fényképezővel. Aztán
egy harmadik anya is erősen készülődős jeleket mutatott, de
szerencsére stabilizálódott az állapota, és anyahajós mozgása
és kinézete ellenére mégsem szült, így azért is nagy mázli,
hogy közbejött a fagyos-havas márciusi tél, mert egyébként még
most is ott guggolnék pirkadattól alkonyatig, meggyőződve arról,
hogy mindjárt szül, pedig azóta sem.
A jelenlegi ovi 3
fős, de van még néhány anya a finisben.
4 megjegyzés:
Ha ragaszkodsz az énekléshez, javasolnám feléleszteni a Birtok Tv-t is... Jól van, jól van, tudom, elégedjek meg. :D
Na hello, végre új poszt. Akkor az idei Barilottóról lemaradtunk? vagy még van esélyünk? :D
várjuk a posztot ha naponta két három is lenne nyugodtan jöhet.
KSZ
Jó, hogy újra itt vagy <3 tudom, eddig is, csak épp nem írtál, de ne akadjunk fenn a nüanszokon. Szeretlek olvasni, mert sok mindennél sokkal jobb, mint amire "rákényszerülök". Van itthon egy 3 és fél évesem, de kell a kitekintés a "szabadidőmben". Persze a saját blogom is hiányzik...pláne h.a terveknél hagytam abba, de majd eljön az ideje. Ma legalább sikeresen elértük, hogy a Kicsi is felvegye a maszkot, 2 méterről mamázáshoz... így sikerélményből nincs hiány. Bocsi a karantén előidézte szófosást...no látod ennyire kell, hogy írj ;)
Nem tudom, ki szerint a küldetésed ez a küldetés, de igaza van :)
Nóra
Megjegyzés küldése