Szülőszoba

Jó pár éve már azon is szörnyen meghatódtam, mikor a kedvenc barim megengedte, hogy végignézzük az ikerszülesét a sötét, hideg, esti istállóban.

Idén még ennél is nagyobb varázslatok vannak: múlt héten nyárias márciusi melegben, fényes nappal láthattam, ahogy egy fekete kicsi megszületik, egy hétre rá pedig a második számú fehér kisbari születésénél tudtam jó helyen és jó időben lenni (mert a korábban említett anyahajó profin kivárta a hideg és a hó elmúltát, és csak utána engedte ki a csomagot).

Nem feltételezem, hogy túl sokan átérzik, mitől is olyan csudálatos ezt végignézni minden fújtatásával, nyálkájával és maszatolásával együtt, de az. A tetejébe ez most egy burokban születés volt, nem mondom, hogy néhány scifihorror nem jutott eszembe, miközben az opálos zsákban rúgkapáló - remélhetőleg - kisbarit bámultam. Nehéz szülés volt, hanyatt borulással meg minden, de roppant szép kislány lett belőle.

Tavaly óta már tradíció, hogy az újszülött barilányokat Medve nevezheti el, és el kell ismerjem, tehetséges keresztmama, amint túljut minden alkalommal azon a névötleten, hogy Csillag (ezt a nevet legalább 3 macska és mintegy 4 különböző plüssállat viseli a környezetében, neki köszönhetően).

És hogy kicsit a Birtok TV is újra bekapcsolódjon, tessék, egy bátor 4 órás bemutatkozója: