2006. november 16., csütörtök

Fürdőszoba v0.1

Papír helyett élőben.

Mikor épp nem padlást lapátoltunk, legóztunk is egy kicsit, hogy élőben is érezzük a teret, vagyis azzal játszottunk, hogy hogy kéne elrendezni a fürdőt. Ami önmagában azért vicces, mert akkora a leendő fürdő, mint a pesti lakás fele, mégsem olyan egyértelmű a helyzet. Az elrendezkedéshez először kincskeresőst játszottunk, találtunk is a házban egy egész jó kisszekrényt (eredetileg éjjeliszekrény volt) a mosdó alá. Aztán szekrényt a fajanszokkal együtt átcipeltük, tologattuk őket a porban, lábbal rajzoltunk és töröltünk falakat meg csöveket, végül nagyjából összeállt, persze most is távol vagyunk a véglegestől, de ez kb biztos:

Származási hely: Birtokos eset



A kisszekrényt majd lecsiszolom és lemattítom, tükörfényes Polit Úr az ötvenes évekből ne lakjon már nálunk lehetőleg. A szekrény és a ráugrott mosdó mögött lesz egy derékig érő téglafal, aminek a közepéből egy téglakémény nyúlik a plafonig. Ebben a kéményben mennek többek közt a vízcsövek, a torony egyik oldalán tehát kézmosó lesz, a másik oldalon ( a hátsó házfal felé) a zuhany. A téglafalra, a kémény két oldalára mattüveg kerül (vagy liánok és Tarzan, ezen még mindig megy a vita). A mosdó bal oldalán is lesz egy kis téglafal szakasz, sokszoros funkcióval: egyrészt valahol tárolni kell a bizbaszokat, másrészt nem árt, ha nem közvetlenül a mosdó mellett áll majd egy gyönyörű, öntöttvas kályha, aminek fal nélkül biztos nekidörgölőznék párszor puszta figyelmetlenségből, sokadrészt meg ebben a téglafalban lesz konnektor és kapcsoló is elrejtve. A téglafalnak egyébként sokfelé lesz pereme is, meg kiugró, vagyis fordítva betett tégladarabok alkotnak majd polcszerűségeket, és persze ha adott egy hatvan centis vályogfal, az nem lehet, hogy ide-oda ne vájjunk bele kazettákat, vagy hogy hívják ezt. Olyan falfülkék, amire a szomszéd ötéves azt mondta, mikor múltkor az ajtóvágásnak még csak a kezdetén tartottunk, hogy ilyenekben szokott lakni a Jézuska. A fotón látható helyen lesz a WC is, de úgy döntöttünk, hogy nem faksznizunk ajtókkal, meg ilyen hülyeségekkel, kap szépen az ablak felőli (a képen ez voltaképp a hátunk mögött van) oldalára egy max. 160 magas falat, oszt jónapot. Meg belül a falba vájunk wcpapírtartó lukat. Az ablak alatti magasságban, az egész fal hosszában pedig párnás ülőalkalmatosságnak álcázott szennyestartó vagy láda vagy mittoménmi kerül. Ezek a tervek csak annyiban véglegesek, amennyiben megfelelő helyekre kell pozicionálni víz-, emésztő- és elektromos csöveket. De azon kívül még persze bármi is lehet. A nagy kérdés igazán a fal színe. Abban egyetértettünk, hogy a ház kívülről legyen csak vakító fehér, parasztromantikus-stílusban (meg aztán alkatánál fogva hülyén is nézne ki más színben). Viszont ennek ellensúlyozásaként én belül a színes, mediterrános falakat preferálom, ember viszont tart tőle, annak ellenére, hogy fotókon tetszik neki, és hiába magyarázom, hogy ez a színvilág az istennek se bír nyomasztó lenni, még kis helyen se. Ráadásul a vályogfal egy kis kapargászással, vésőzéssel már alapvetően rusztikus felületté tehető, amin a meleg színek különösen jól mutatnak. Tudni kell még, hogy a fürdőben a plafonon sötétbarnák a gerendák, a padló pedig hajópadló és fehér kavics kombinációja lesz, némi téglával. Szóval már megint utálom, hogy se rajzolni nem tudok, se grafikus programokat nem ismerek, csak fejben látom a színeket, mert így azért nehéz eldönteni, hogy a törtfehér/vajsárga, vagy a napsárga/vérnarancs vonalon induljunk el.

Nincsenek megjegyzések: