A nagyjából kihagyott 3 év alatt szerencsére semmi extra nem történt, mármint olyasmi, amit rossz néven vehetnénk (pl. autósztráda áthaladása a falun, nyestek és egerek által tésztaszűrővé rágott plafon, téglánként elhordott pajta, ilyesmi). SzembeGyuri és SzembeJuli lelkiismeretesen szemmel tartották a portánkat, néha lenyírták a füvünket, csak azért, mert épp ki akarták próbálni a fűnyírójukat, SzembePanni meg időközben komoly iskolás lett. Rendes, romlatlan (és tök udvarias) falusi gyerek egyébként, megkérdezte múltkor, hogy a szájkosár arra való-e, hogy ne csöpögjön a kutya nyála.
Mivel a hátsó nagykertet már két éve senki nem művelte, rútul elsusnyásodott; a kutya mondjuk nagyon élvezte, hogy vadászhat (na jó, ijesztgethet) benne nyulat meg őzet, de nagyjából olyan volt rajta áthatolni, mint egy jobb laoszi dzsungelen (mínusz a tökig érő mocsár), mostanra viszont ez is megoldódott, az ifjú és lelkes Traktoros Bandi a szomszéd faluból újra művelés alá vonta, búzát vetett bele a múlt héten. Ilyen lesz majd tavaszra:
Új lakókkal is bővült a falu, lett egy saját szexológusunk, és mostanra már eléri a 10 százalékot a külföldi jelenlét, ami összesen öt nációból tevődik össze. Ez egyúttal a kommunikációs közvetítőkre való igényt is megdobta, így aztán többen nagyon örültek annak, hogy a nyár nagy részében két betonozás és talicskázás között tolmács-üzemmódba állíthattak. Ha ez a szolgáltatás korábban is rendelkezésükre állt volna, elkerülhetők lettek volna például az olyan jelenetek, amelyben SzembeGyuri gumicsizmában áll a britán házában, és hólapáttal hajigálja ki a vizet az ablakon, pusztán azért, mert a szomszéd úgy ment melegebb vidékre a télen, hogy nem jutott eszébe vízteleníteni.
És a legfontosabb: elkészült a régóta vágyott Szabadidőpark, ahol nagy megdöbbenésemre tényleg láttam embereket szabadidőzni.
A Szomszédok-sorozat következő részében bemutatjuk a britán szomszédot, stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése