Megint költöztünk

Most már értem, mi is az a tisztaszoba, pedig közben már azt is elfelejtettem, milyen egy Tiszta Szoba.

Megsaccolni sem merem, hogy hányszor költözködtünk a házon belül, mióta itt lakunk. Az aktuális építkezési munkák függvényében modern menekültekként mindig odébb motyóztunk a legszükségesebb dolgainkkal (számítógépek, kábelkilométerek és matracok) az épp legkevésbé mocskos és poros szabad területre. A leghosszabb ideig, egészen mostanáig az utcafronti, felhúzhatatlan redőnyű szobában laktunk, három vadonatúj ajtóra fektetve a szivacsokat és magunkat, ezúttal minden egyebünket is bezsúfolva a húsz négyzetméterre.
Mivel Pesten négysávos, villamosos út mellett éltünk vagy öt évig, az egy kicsit se zavart minket, hogy az utcai fekvés miatt hajnal 5-6 tájban a vastag csöndet felváltotta a traktorok, a buszra várók és a busz hangja. Attól sem aludtunk rosszabbul, hogy három év után megjavították a templomban a harangot, ami így pont karácsony óta már reggel hatkor rázendít, bár a végtelen türelmű Főkutya erre a frekvenciára mindig is érzékeny volt, úgyhogy ha a harangszóra nem is, a fülünk mellett bánatosan vúzó kutyára néha megébredtünk. Összességében tehát nem volt ez egy elviselhetetlen állapot, mégis eléggé vártuk már, hogy a hátsó szobában elkészüljön a padló.
Így érezhetnek a matrózok, mikor hosszú hónapok tengerjárása után végre szilárd földet ér a lábuk. Nyolc hónap után végre van egy helyiség, ahol lehet mezítláb járni, ahol lehet földre ülni. Ágy még nincs, de már nem ajtókon alszunk, Főkutya és a macs pedig már majdnem megtanulták, hogy ebbe az egy házrészbe nem jöhetnek be (ha zárható lenne a szoba, nyilván egyértelműbb lenne nekik a helyzet, de ahogy az előzményekből is kiderül, mi vízszintesen használjuk az ajtókat).
A barátaink egyelőre még vitáznak azon, hogy a videóhívások során látható képek alapján mi most önkényes lakásfoglalók vagyunk valami térképről lecsúszott helyen, vagy afgán gerillák fogságába estünk egy szanaszét lőtt pincében, de ez csak azért van, mert nem képesek értelmezni a vakolatfoltokat és mert emberem nem sűrűn borotválkozik. Illusztráció erről (mármint nem a bundás arcúról, hanem a golyónyomos szobáról) majd tavasszal, amikor már kimeszeltünk, lesz egy egész sorozat az ősállapotoktól a komfortzónáig. Ugyanitt 3 sosem használt, alig kifeküdt beltéri ajtó eladó.*

* van errefelé is „Helyi hirdető” típusú, 4 oldalas heti szórólap, és tényleg pont ugyanilyen logikával összeillesztett hirdetések vannak benne, „Ami 20 szóba belefér” jeligére. Kedvenc olvasmányom.