2011. február 10., csütörtök

Nem teflon

A cica azért lett, mert mondogattuk korábban szerte a faluban, hogy majd ha már itt lakunk, szeretnénk macskát, de olyan pirosat, mint amilyen a Főkutya.

Tavasz végén aztán szóltak az egyik házból, hogy lett ilyen színű is, meghagyják? Perszehogy. Nagyjából egy hónapos volt, mikor először láttuk, ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag csak egy szeme van, de nem lett volna szép reklamálni, hiszen megrendeléskor nem kötöttük ki, hogy kizárólag kétszemű macska jöhet szóba. A színében pedig nem volt hiba.
Eszembe sem jutott, hogy egy macskát lehetne/kéne nevelni, viszont a Főkutya magára vállalta a feladatot, néha jó példával, néha könnyed terrorral terelgeti a kis vöröst, aminek köszönhetően szépen kiokosították egymást. A cica eljár velünk sétálni, kikéredzkedik a dolgára (nem tartunk almot), és ha mindketten kint vannak, de csak a macs akar bejönni, valami fondorlattal képes beengedtetni magát a kutyával, aki „bekopog” helyette. Bárhol szívesen alszik, ahol útban van, akár az instabil ruhaszárítón is, a létező legidiótább alvópózokat vonultatja fel, és ha már nagyon zavarjuk, akkor bevonul a szekrénybe.

Származási hely: Birtokos eset

(itt épp az látható, hogy meglepődik a csellista gének egyértelmű megmutatkozásától)

Legalább kétlaki állat, bár ha a britán szomszéd is itthon van, akkor három, ennek eredményeképp kétszer olyan nagy, mint a testvérei. Mióta pedig kapott levendulás-citromfüves nyakörvet, illatnyomon hamarabb megtalálom, mint doromb alapján, pedig az kölökkora óta úgy szól, mint egy V8-as. Gondolkodom, hogy a Főkutya is kap egy ilyen nyakbavalót, és akkor egyből két mobil bio lakásillatosítónk lesz.
Az egerek viszont akaratunk ellenére továbbra is társbérlők. Én tényleg nagyon szépen megbeszéltem velük, hogy ha máshol esznek és ürítenek, akkor lakhatnak nálunk, de nem értettek a szóból, duhajkodtak tovább, a barátságos csapda nem működött, az igazit meg nem tűrtem meg. Halálos fegyverként maradt tehát a macska meg a ragasztó. Jó esetben külön-külön működnek, rossz esetben a macska beleragad az összeragasztózott zsákba (amiből nyilvánvaló tehát, hogy a macska ragadozó állat, vö. Nagy Lajos Képtelen természetrajzából a csirizes sas). Aki próbált már macskát elmosogatni és még mindig hiányzik a kaland az életéből, az fürdessen ragasztós macskát csap alatt: csak annyit értem el vele, hogy én is egyre több felületemen ragadtam. Nem jött le vízzel, homokkal és alkohollal, kezdtem beletörődni, hogy életem végéig gumikesztyűt kell hordanom, de végül a fűkaszából kinyert benzin segített. Arra természetesen nem vetemedtem, hogy benzinbe áztassam a macskát is, mert eszembe jutott a barátnőm anyukája, aki mindig azzal magyarázta az égő cigarettacsikk ablakon történő kihajításának helytelen mivoltát, hogy de mi van, ha épp akkor arra jár egy macska, akire előtte olaj vagy benzin borult? Úgyhogy a macs magára maradt a nyomorával, egy napig nagyon hülyén járt szegény, minden lépésnél meg kellett rázogatnia a ragasztós mancsát, de végül azért lekopott róla. Ami nagy mázli, mert egy helyhez kötött, nyávogó, szőrös nipp még itt falun is furán venné ki magát.

17 megjegyzés:

Beatrice írta...

:) A seb benzin jó megoldás, bár arra sem kéne rágyújtani :)

Piszke a Birtokról írta...

ja, ha az ember tart otthon ilyet, úgy könnyű...

Beatrice írta...

Ja, én nem tartok, de amikor egyszer egy ragasztós kutyát hoztak hozzám fürdetni (kutya kozmetikus vagyok), akkor az állat orvosnak szerencsére volt. A gazdi meg mesélte, hogy úgy talált rá a kutyára, hogy a lába oda volt ragadva a pofájához szegénynek :)

zomberlacika írta...

Kandúr ez a macska?

Piszke a Birtokról írta...

bakmacska, ja. a kutya is fiú. Három szőrös pasival élek együtt...

Sallai írta...

Szia Kedves!
Szerintem Te író vagy! :-)))
Zseniális fordulatok!
Ildikó

zomberlacika írta...

Akkor passz. Állítólag az is fontos.

Piszke a Birtokról írta...

@zomberlacika: mármint milyen szempontból fontos a macska neme?

Mézeskalács írta...

Szeretném, ha átnéznél hozzám, van számodra nálam valami:)

Messzenéző Minyon írta...

Ez nagyon jó volt, nagyokat kuncogtam!
Az előző bejegyzésedben Laci bútorkészítős linkjét pedig én is nagyra értékelem!

Margit írta...

Nagyon megragadott ez az írásod is!
Szerintem az tudja igazán átérezni, aki szintén tart macskát...pontosabban akinek a macskája szintén tart gazdát (legalábbis nálunk szerintem így van).

Hápika írta...

"Szia Kedves!
Szerintem Te író vagy! :-)))
Zseniális fordulatok!"

Én mindig azt várom, hogy mikor jelenik meg Tuskó Hopkins kézen fogva Tulokkal, Vanek úr társaságában. :) A padláson meg ott alszik a Leghülyébb angyal ! :)

Nils Holgersonné írta...

hello, kaptam díjat, továbbküldtem, többek között nektek is. Nem baj, ha nem küldöd tovább. Csak írj MÉÉÉÉÉÉG! :)

(azt hiszem soha még meszelést így nem vártam)

http://eloretolthelyorseg.blog.hu/2011/02/13/hanyfelek_a_tehenek

Piszke a Birtokról írta...

Kedves Nils Holgersonné,
tényleg nem fogom továbbadni, többek közt azért, mert korábban már Beatrice is elküldte nekem, de azért nagyon köszönöm a díjat:)
(Ne aggódj, nem kell meszelésig várni az új posztra, csak ki kéne keverednem az egyéb munkák tengeréből)

Vica írta...

"meghagyják?" :)
nagyon szeretlek olvasni!

Piszke a Birtokról írta...

hát igen, falun a macskát fogyóeszköznek tekintik, de nem halmoznak fel belőle felesleget...

Vica írta...

hát bizony nem.. egyszer a nagyapám emlékszem, amikor táskába tette az akkor született kismacskákat, felcsatolta a nylon szatyrot a bicikli csomagtartójára, mi meg néztünk furcsán az öcsémmel. nekünk, ártatlan kis gyerekeknek nem mondták meg, hogy nem ajándékba viszi őket valahova..