Ki a házból

Eredetileg csak az egereket akartuk kiebrudalni, végül mégis úgy nézett ki az egész, mintha mi költöznénk.

Ott untam meg végképp a dolgot, mikor azt láttam, hogy a függőleges sima falon is vígan szaladgálnak föl-le. Pedig már azt se tartottam normálisnak, hogy minden rághatót műanyag dobozokban tárolunk, és az se dobott fel igazán, hogy az egérfogás közös családi programmá alakult. Igen, eljött az az állapot, mikor pontos célzás után nekünk kellett a megfelelő helyen a konyhapultra hajítani a cicát, hogy legyen esélye a sikerre. Az amúgy is keskeny spájzban pedig már járni sem lehetett, mert igyekeztünk mindent úgy elhelyezni, hogy a kis vörös könnyen hozzáférjen az egérlyukakhoz.
De az egér elleni küzdelem mit sem ér, ha mindig marad egérút, úgyhogy nekiveselkedtünk a határok lezárásának.
Először is az utolsó müzliig kihordtunk mindent a verandára, így zavaró körülmények nélkül szemlélhettük meg, hogy nem néhány egérlyukról, hanem egész lakóparkokról beszélünk.

Sok bejárattal és saját spájzzal rendelkező apartman nagycsaládos egereknek is kiadó

A hűtő mögött például a Börzsönnyel vetekedő méretű hegy volt vályogból. Nagymamától is megkaptuk azt a tanácsot, hogy becementezés előtt törött üvegdarabokkal is béleljük ki a lukakat, de miután emberem olyan fészkeket vájt ki a falból, amik teli voltak üvegcserepekkel, úgy ítéltük, hogy mégsem annyira hatékony trükk ez.
A „befoltozunk néhány lukat” projektből persze egész napos esemény lett, ember helyenként a födémet is újradeszkázta, a britán szomszéd dinamitot és füstbombát ajánlgatott, én meg közben mint egy kényszeres mosómedve, egész nap pancsoltam portalanítás és egérnyom-mentesítés céljából, a veranda meg úgy nézett ki, mint egy igen rendezetlen, ám sok kincset rejtő piac.
Este fél 10 körül nagyjából kész is lettünk, a kezemre pikkelyek nőttek, de minden szép és tiszta és járható volt a spájzban, a macs meg is volt kicsit sértve, hogy tönkretettük a kedvenc játszóterét. És akkor meghallottuk a rágást. Először a hűtő mögül. Aztán a fejünk fölött. A biztonság kedvéért éjszakára újra bevetettük a ragasztót. Reggelre három egér volt a termés, ebből egyet a besettenkedő cica is elfogott, aztán nem értette, miért nem esik le a szájáról, de nem kell aggódni, az egéren kívül már mindenki jól van.
Elmondhatatlanul remélem, hogy ezek hárman csak az utóvéd eltévedt harcosai voltak, különben az újrafalazást is meg kell fontolni.