Eredetileg roppant egyszerű és még annál is keskenyebb veranda futott a ház előtt. Dekoratív volt a maga módján: a cementlapokat megtörte az idő, a repedésekből pedig életerős akácbozótok törtek elő, amik szerencsésen megakadályozták, hogy önfeledten neki lehessen támaszkodni a már csak megszokásból ott álló, szuvas faoszlopoknak, igaz, azt is lehetetlenné tették, hogy benyissunk a hátsó helyiségbe vagy a padlásfeljáróhoz.
 |
| Házi akácos |
 |
| Vállszélességű veranda |
Nekünk mégis igazán az volt vele a fő bajunk, hogy a déli fekvésnek köszönhetően reggel tíztől már csak akkor volt árnyékban legalább a fejem, ha szorosan a hengerelt mintás falhoz lapultam, az pedig hosszú távon nem kényelmes. De a lényeg az, hogy nem képviselt olyan építészeti és népművészeti értéket, aminek bármely részét érdemes lett volna megóvni, úgyhogy bátran garázdálkodhattunk, sejtvén, hogy tavasztól őszig úgyis ez lesz a fő életterünk.
A verandanövesztés valójában jóval korábban elkezdődött, és arra az őszre ember már körbe is téglázta a nagyvonalúan kijelölt határszéleket: lett belőle egy cirka negyven négyzetméteres, buckás földterasz, de a napszúrásveszély ettől még mindig nem múlt el, úgyhogy sürgősséggel a tetőhosszabbítás került terítékre.
 |
| Lövészárkos előkészületek |
A megbeszélt nap reggelén nett kis kofferekkel bevonult a kapun José barátunk, mint Leon, a profi, felpattintotta a fedeleket, és már önmagában ez is elég lenyűgöző volt, de mikor kiderült, hogy szakszerűen használni is tudja a cuccait, akkor végképp elnyerte a legvitathatóbb fődíjat: őszinte csodálattal a szemünkben hagytuk, hogy minden gyalulást és egyebet ő csináljon.
 |
| Stanley és José megoldják |
Tulajdonképpen a gerendák függőlegesbe állításánál is csak óvatosan segítettünk neki, nehogy úgy érezze, netán nem nézzük ki belőle, hogy ezt egyedül is meg tudná csinálni.
A profi alapozás után aztán a tetőépítéssel már csak ketten küzdöttünk, igyekeztünk kicentizni, mi az a nem túl meredek lejtés, amin a víz már nem áll meg. Mérés, lécezés, bontott cserepek begyűjtése és elhelyezése, majd jött a Mesterséges Eső Teszt.
Csőre töltöttük a sárga slagot, szabadjára engedtük az atmoszférát, és fél percen belül a tető nagyjából minden létező pontjáról masszívan csorgott a teraszra a víz. A britán szomszéd, aki eladdig szó nélkül támasztotta a kút oldalát, és nyugodtan pöfékelve figyelte, mit művelünk, megvárta, míg elzárjuk a művi özönvizet, majd miközben kifújta a füstöt, rezzenéstelen arccal csak annyit mondott: szerencse, hogy errefelé ritkán esik.
 |
| A falu legnagyobb terasza |
3 megjegyzés:
Szia!
A britán szomszédról jutott eszembe,
megkaptad a csomagot, a "könnyű kis anyagot Thaiföldről" ? :-))
Ildikó
igen, meghozta :) de nyuszi volt, se pingvinmintát, se másmilyet nem mert bevállalni, kék, piros és sárga egyszínűeket kaptam, már nagyjából tudom is a helyüket :)
jaj tényleg. ezt én is akartam már kérdezni, hogy van e már pingvinminás anyagod:)
Megjegyzés küldése