Ecet a pácban

Nem főzés, de recept azért lesz.

Még a padlószínezési kérdés idején kaptam egy linket, ami szerint nagyon jó antikoló kencét nyerhetünk ecet és 000-ás acélgyapot segítségével, most pedig már a tapasztalatokról is be tudok számolni.
Az elkészítési mód a következő: az apró cafrangokra tépkedett, épp otthon talált, a 000-ásnál jóval durvább acélgyapotot dunsztosba teszed és felöntöd 20%-os ecettel. Két nap múlva nekiállsz nyígni, amiért semmi nem történik, majd ezután 2 hónapig rá se nézel a gyapotbefőttre. Ekkor véletlenül belebotlasz, döbbenten látod, hogy a cucc időközben feloldódott, és későbbi felhasználásig biztos helyre teszed a sötét lével teli üveget. Eztán már csak ki kell várni a megfelelő alkalmat, amikor valamilyen natúr fafelületet viharvertté kell tenni.
Nálunk ez az idő a téglajárdába épített híd kapcsán jött el – amire én a nevezéktan miatt egészen az elkészültéig íves, korlátos kis alkotmányként tudtam csak gondolni, pedig mindössze arról volt szó, hogy az ejtőakna fölötti részre könnyen elmozdítható deszkalap kellett.
A legdöbbenetesebb a pácolási folyamatban az, hogy felkenéskor nagyjából olyan, mintha sima vízzel ecsetelgetnénk a fát, majd elég egy kicsit elfordulni, és kb. 3-4 perc múlva már sötét az egész. Embert napokra lekötötte a szutymák fizikáján és kémiáján való töprengés.

Hamar barnul

Kis csiszolással lehetett volna viharvertebbé tenni, de ezt a kültéri elemek gyorsan elintézik majd, még úgy is, hogy kapott egy réteg színtelen vastaglazúrt.

A precíz szintezés és passzentos rögzítés még hátravan

Senki nem tudja, hogy káposztáshordóból készült ejtőakna van alatta

Azóta egyébként sikerült 000-ás acélgyapotot is venni, be is kevertünk egy új adagot. Két nap alatt a cafatok még így sem oldódtak fel teljesen, de látványosan gyorsabb az oszlás, mint a durvább gyapotnál.