Félig nálunk, félig a senkiföldjén konkrét meggyparadicsom van (ez egy botanikailag képzavaros szóvirág gyümölcse), biosági és érintetlenségi faktoráról csak annyit, hogy az első pár adag szüretelésekor a csalán a hasamat csípte, de aztán ember hamarost nyírt nekem közlekedőösvényt a dzsungában. Amint lecsengett a bemelegítő cseresznye, egyértelmű volt tehát, hogy komoly meggymaratonnak indulok neki. Való igaz, egyébként is összeírtam kilenc különböző meggységet, amit kipróbálásra érdemesnek tartottam (a legbizarrabb köztük a mustáros meggy), de aztán anyám üzenete meggyorsította az eseményeket. Én eddig tényleg azt hittem, hogy elég otthonosan mozgok a biohülyeségek terén, de a meggymagpárna mostig teljesen kimaradt, márpedig a mama olyanra vágyott, én meg néha lehetek rendes gyerek.
Mikor kiszámoltam, hogy a meggy súlyának nagyjából 9%-a a mag, gondolkodtam, meggyőzzem-e a falubelieket, hogy adják nekem az alig használt meggymagjaikat, de úgy döntöttem, nem kifejezetten egészséges asszociációkat hoznék létre azzal, ha köpködés előtt-közben hirtelen mindenki rám gondolna, így aztán anyukám maradt bűnbaknak, miatta fogunk tudni meggyet enni minden nap jövő nyárig, én meg maradtam magamra a feladattal. Ja nem is, hazudok, ember is segített, mert a vállalkozás volumenére való tekintettel
 |
| Talán egyszer teljes munkavédelmi kollekció is készül belőle |
Én pedig több hétig napi átlag másfél kiló meggyet szedtem, magoztam és dolgoztam fel, ami idővel kifejezetten meditációs jellegű elfoglaltsággá alakult. Ha pár nap netán kimaradt, enyhe elvonási tüneteim voltak, de ilyenkor gyorsan szereztem ribizlit vagy barackot placebónak. Jelenleg 22 kisebb-nagyobb üvegben ücsörög ilyen-olyan meggy, és elkészült a párna is, bár a tisztítási célzattal végzett meggymagfőzés közben azért egyesek meggyanúsítottak, hogy csak a ciánt próbálom ilyen furmányos módon kinyerni belőle.
Mivel meggyet és párnát már mindenki látott, meglepetés-illusztrációnak álljon itt inkább a bio-dartstábla, azaz a csíkos cékla:
 |
| Sütés után kiábrándító módon fehérré és csíktalanná válik, így savanyúságnak nem túl dekoratív |
Az viszont még ennyi meggy után sem derült ki, hogyan kell márminálni.
13 megjegyzés:
A DM-ben 7-800 Ft-okért adnak egy jó cseresznyemag párnát. Gyermekcsének vettem a pocakjára, mert sokáig tartja a meleget, és így a hasfájás mérséklődik. Nekünk bevált.
DE! Biomeggymag-párnát nem láttam! :D És ha Birtok(R) márkajelzéssel a Birtok TV-n hirdetnéd, tuti siker lenne.
A csodás ruhádhoz meg a kalaphoz csak annyit, hogy kiválóan illene hozzá az orrod alá egy üveggyapot bajusz. :D
Ui: A mustáros meggy valami hashajtó-kombó szorulásosoknak?? :D
Az üveggyapot bajusz azértr komoly emberkínzás ám, tud az döfni rendsesen. Szóval azt nem ajánlom. Akkor már inkább döfjön az Ember bajsza, az legalább biobajusz. :)
Piszke anyukád mégis mekkora meggymagpárnát szeretne? Nagypárnányit? Vagy meggymagpaplan alatt akartok kergetődzni, hogy megvagy meggymag?
@hobbikertész: nem elég hogy bio, de négyszeres árat kérek majd csak azért, mert teljesen kézimunkával készült ;) Mustáros meggyet még nem csináltam meg, valami erdélyi eredetű dolog, állítólag húsok mellé nagyon finom, majd kiderül, nincs még vége a meggymaratonnak.
&Nyözö: a párna 32x18as lett, ebbe pont 1 kiló mag került. Arról mindenképp beszámolok, ha végül annyi meggymagom lesz, amiből a teljes ülőgarnitúrát meg tudom csinálni :D
szerintem én bökősebb vagyok, mint ezek a mai gyapottermékek
A poszt végén feltett kérdéssel kapcsolatban először azt kell vizsgálni, hogy egyáltalán létezhet-e márminálás abban a szélsőséges esetben, ha a tevékenység nem kapcsolódik a meggyhez? Mert meggyőző érvek támasztják alá azokat a tényeket, hogy a márminálás történelmi szempontból már évszázadok óta gyakorolható alapvető emberi jog, ezen történeti kutatások azonban egyetlen helyen sem említik a tevékenység meggyel való szoros kapcsolatát.
Kutatóink azonban abból a szempontból is vizsgálatnak vetették alá a kérdést, hogy köthető-e a tevékenység bármilyen felekezethez, vagy vallási csoporthoz. Mert ha igen, akkor végre választ kaphatunk a mármináció gyakorlásának egyik igen meglepő mellékhatására, miszerint a márminációt gyakorló személyek öltözködési szokásaiban látványos változás áll be már igen rövid idő elteltével is.
Nos, a fenti eszmefuttatás filozófiai aspektusainak igen nagyra értékelése mellett úgy gondolom, az említett kutatások nagyvonalúan elsiklottak azon közismert és megkerülhetetlen tény felett, miszerint a márminálás írott és prozódikus történelmi nyomai magyar nyelvterületen csakis kifejezetten a meggyel összefüggésben merülnek fel (bár egyes szélsőséges, nagy tüdőkapacitású ésvagy rajzszögként benyomott csoportoknál nagy ritkán a makk halványan recitatív felemlegetése is felfedezhető). Nem reprezentatív közvéleménykutatások alapján ugyanakkor kijelenhetjük, hogy általános vélekedés szerint a márminálás, bármit is jelentsen, valláshoz nem köthető, mindazonáltal feltehetően szezonális tevékenység, mely a nagyvárosoktól távolabb jellemzőbb, csoportosan végzett tevékenység.
A néprajzos megközelítéssel mi van? Mert ugye ahogy a nóta is mondja:
Már minálunk babám,már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,
lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe!
Namármost Piszke rózsás köténye kicsit egyedire sikeredett (van ez így na), az Ember meg lehet a tetőgerendákon rohangál, nem a meggyfákon (elnézve a ruha alapanyagát). :)
A második versszak makkos kontexusát inkább nem elemezném, főleg az "ember jobban bököd" kijelentés meg a minap "nem emlegetett" plüssbilincsek tekintetbe vételével.
@Ember: az nem baj, ha jobban böködsz (örülj neki, még a végén lecserélnek egy bála üveggyapotra) -- de lagalább bio. :) Szóval a férfiember legyen szőrős, ha nem akarja, hogy üveggyapotra cseréljék -- ezt már Veress Pali bácsi is megmondta.
Azért egy pár zárókérdés: sóska-e van-e? És amennyiben Ember != Jóska, akkor tud-e erről ő is? Milyen magasan van a házban a mestergerenda? Piszke viszket-e a bokád? Ja, hogy az már egy másik nóta... :)
Még egy pozícionista aspektusból:
Piszke áll egy sámlin. Ember jon balról:
-- Már' min' állunk babám?
-- Sám-lin.
&Nyözö: még mielőtt a fiatalkorúak félreértelmeznék az értelmezéseket, szögezzük le, hogy az én megközelítésem is pusztán néprajzi-lingvisztikai vonalon haladt (vö. nem szedik a meggyet-makkot), de a divatra vonatkozó lábjegyzetet kénytelen voltam kihagyni, mivel az - bizonyos ciklikussággal - egy örök változó.
Na, így születnek a több kötetes tanulmányok, melyek végén sosem derül ki, HOGYAN kell márminálni :)
ööö, kicsit úgy látom, későn érkeztem, és nem tudom felvenni a fonalat.
Édesszüléim házában a legmeglepőbb helyeken botlok egy-egy kistányér vagy kisvödör kifőzött, esetleg arra váró meggymagba, nálunk ez már családi tradíció, senki sem vetemedik már a magok felelőtlen kiköpdösésére. Olyannyira, hogy épp egy teknőst horgolok, amibe meggymagot szánok.
Anyukád egyébként ezt alvásra szánta? (méretéből és súlyából gondolom) eddig nálunk is melegítőpárnaként szolgált, meg babának-gyereknek markolászni (vö. babzsákjáték).
Aludni én a tönkölybúzapelyvára esküszöm, de komolyan, olyan függő vagyok, hogy viszem magammal bárhol is alszom.
(ja, és hogy ez a vonal se maradjon kommentár nélkül, nagyon rendes gyereke vagy anyukádnak)
a ruhacska csini, viszont legkozelebb probald ki, hgoy viz alatt magozod a meggyet (egy nagyobbacska tal viz ala meritve, harom ujjal osszenyomva es a magot kipreselve igy, egyszerre akar kettot is, mivel ketto a kezed), ugy sokkal de sokkal kisebb pepecs az egesz. :)
sz
@NH-né: gondolom, aludni akar rajta, ahhoz találta ki a méret, de az én anyukámnál sose lehet tudni :D
@sz: lehet, hogy kipróbálom, mert egy-egy adag után így is újszülött-ráncosak az ujjaim, nem hiszem, hogy a vízben pancsolás még sokat ronthatna a helyzeten :)
A víz alatt magozáskor egy alapvetően lédús meggyből mennyi meggylé megy pocsékba?
Nálunk egy meggymagozó kézikészülék van használatban, amibe bedobod a meggyet, rácsapsz egy gombra, ami egy rugó ellenében dolgozó, kereszt-keresztmetszetű kis késsel kiböki belőle a magot. A mag a lökéstől el balra (vagy jobbra, ki ki álljon a neki tetsző oldalára a készüléknek), a meggy meg amikor a kés visszahúzódik a belsőségeiből halk, megadó sóhajjal legurul a gyűjtőedénybe mint emberfej a kosárba a francia forradalom idején.
Van persze némi fröccs, mert ez a művelet elég drasztikus lehet a meggy szempontjából (még jó hogy egy szem meggynek egy szeme van, és magja is kb. ennyi), de nagyrészt a masinában.
Mellékszál, de mindeközben a tikokat érdemes távoltartani, a meggy túl hamar történő felélésének elkerülése végett. Kellemes márminálást mára is: Nyözö
Megjegyzés küldése