Kerge

A birkákon is túl.

Az elmúlt héten épp csak orrán labdát pörgető fókát nem pörgettem az orromon, maradjunk annyiban, hogy ezt az augusztust pörgősnek nevezni az évszázad bagatellizálása lenne, talán két könyv terjedelemben el tudnék mesélni mindent, de nem fogom. A tanulmányi kirándulást viszont muszáj.
Emberem munkaállomásán bővült ugyanis az állatkert, és magánszorgalomból bejelentkeztünk látogatásnak álcázott továbbképzésre a kecskék meg rackák származási helyére, ami egy pont ugyanannyira magántanya, mint a Birtok, csak még meseszerűbb környezetben.
Vártoronynak látszó templomtoronnyal, most épp kiszáradt, de általában bőven csörgedező patakkal, békebeli, kikocsizós, kápolnában végződő fasorral, vadászok és vizslák lakta kúriával, tökéletes dekorfelhőkkel és giccses naplementékkel, szóval nem hétköznapi. Ahogy a tulajok sem, de leginkább az állatok nem.
Már az elején gyanús volt, hogy a két kutya csak plüssjáték, lemerült elemmel, mert ennyire nyugodt terrierekkel még soha nem találkoztam. De aztán megérkezett a ház asszonya, és egyből érthetővé vált, hogy mitől (kitől) ilyen laza a teljes, főként szabadon tartott állatsereglet. Mert ahol minden állatkának egyenként, név szerint kívánnak jó éjszakát, homlokcsókkal és simogatással, ott semmi meglepő nincs abban, hogy a juhok csapatostul kísérnek minket sétálni, a kecskék automatikusan megfelelő időben és megfelelő sorrendben vonulnak be a fejéshez, és hogy a magát kicsit kecskének tartó, három és fél hónapos óriás kisboci is több mint közvetlen.

A bikaborjú először csak nyálba fojtással és érdes nyelv általi agyoncsiklandozással próbálkozott, később a könyökömnél fogva igyekezett felszippantani

A kecskék első dolga volt lelegelni a gombokat az ingemről, de udvariasan tették

Klasszikus megrettent birka, hagyományos trapéztartásban, rasztásan rackásan sok szőrrel és csavart szarvval

Madártanya

Igazi rajzfilmállatok

A legboldogabbak is képesek ijedt arccal bámulni

Pajta, padlás, bála, napcsík – falusi romantika kipipálva

Szóval láttunk magunk előtt egy igen valószínű jövőképet, mert az elég biztosnak tűnik, hogy ha hozzánk valaha bármilyen jószágok kerülnek, azok hasonlóképp kényeztetve lesznek, tán még esti mesét is olvasunk nekik. És ha ez nem is holnap lesz, azért erősen megnyugodtunk, hogy állattartási elképzelésekben sem egyedül vagyunk hülyék.