Határozott gomba

A tudomány mellém állt. 

Sok párkapcsolat bukik meg azon, ha az egyik fél rendszeresen mindenféle gombákat hurcol haza. Kivéve, ha a másik fél még örül is annak, hogy megfertőzik. Mert ugye ki tudna ellenállni például egy ilyen mesekönyvi tündérparaplé-lénynek?

Anyukám tök komolyan megkérdezte, mivel festettem rá a fehér pöttyöket

Ember több év tervezés után tavasszal elment végre gombaakadémiára, amivel még gombaedzőtáborok is együtt járnak, meg persze egyéni terepgyakorlatok az erdőben. Teljesen rákattant a témára, és nem nagyon kellett rábeszélnie, hogy vele tartsak a túrákon, dacára annak, hogy én nem eszem gombát (de emiatt ideális kontrollcsoport vagyok), és az autókat sem tudom megkülönböztetni egymástól, ami valószínűvé tette, hogy a gombázás nem az én sportom. Viszont kiderült, hogy az övénél jobb a beépített gombadetektorom, és az első komolyabb zsákmányok után hamar elhatalmasodott rajtam is a vadászösztön, így a kutyával hármasban indokolatlanul sok időt töltöttünk mostanában mindenféle erdőkben. Több hónap rendszeres edzés után pedig már két gombát teljesen biztosan felismerek.

Vagy preparátum lesz belőle, vagy reggeli

De alapvetően azért mégis a nevezéktan csábította el a hobbinyelvész agyamat.
Ha mesekönyvet írnék, a szereplők elnevezéséhez elég lenne bárhol felütnöm a határozót, és máris tolonghatnának az olyan karakterek, mint Rozsdásszárú Fülőke, Változékony Tinóru, Borostás Tapló, Lucfenyvesi Rizike, Borzas Susulyka és Málnavörös Kutyaszömörcsög – ilyen társaságba simán belefér a nagyapám által oly sűrűn emlegetett Bujavala gomba is.
Amúgy szerintem a gomba az több szempontból logikátlan létforma, mind keletkezését és létezését, mind rendszertani besorolásait és elnevezéseit illetően, továbbá veszett interraciális elméletekre adhatnak okot olyasmi fajok, mint teszem azt a Sündisznó-őzláb. Mondjuk legalább az biztos, hogy aki olyan férfira vágyik, aki hat és fél árnyalatnál többet felismer, a barack szerinte is lehet szín, és még azt is tudja, mi az a halványibolyás vagy cinóber, az mikológusok között keresgéljen társat.

Villantott fodros bugyogó gomba. Szerintem.

Na szóval, nyelvi és logikai érzékenységem okán az a rutin alakult ki, hogy jó hangosan borzasztóan megörülök minden leletnek, majd tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tudományt, a valódinál szerintem ésszerűbb és plasztikusabb nevekkel illetem a találatokat; csuportól a szirszartelepen át a totyizselén keresztül a metszett falloszig, különösen büszke vagyok a Niki Lauda gombára, el lehet képzelni, hogy néz ki a kalapja. Mindezek tetejébe még azután se voltam hajlandó bizonyos fajokat rendesen hívni, miután megtanultam az igazi nevüket, mert ki van zárva, hogy dupla kicsinyítő képzővel becézgessek mondjuk egy nagy, ronda és büdös gombát. Még ha kicsi és kedves, akkor se. Idegesítően makacs tudok lenni ilyen kérdésekben.

Az őz-szarvas problematika a gombákhoz is beteszi a lábát, ez elvileg szarvasagancs

A vizsgához közelítve ember már kezdett is kicsit aggódni amiatt, hogy a badargombás hülyeségem ráragad, és majd ilyen népi-pórias-asszociatív vonalon felel a gombákból, de nem engedtem az igazamból. Indoklásul többek közt Gyuribát hoztam fel, aki csibegombának hívja a szegfűgombát, és a mérgezőnek nyilvánított gomba az ő szótárában a „nagyon erős” jelzőt viseli. És akkor még elő se hoztam érvként a nyelv állandóan változó mivoltát.
Csak hogy nyugta legyen tőlem, furfangosan azt javasolta, hogy nyújtsak be óvást a mikológusoknak, legalább a vizsgáig ne neki osszam az igét és mellékneveket. Akkor még sejtése sem volt arról, hogy a csel visszafelé is elsülhet: múlt héten bevallotta, hogy a legfőbb szakgomberek szerint is problémás a nem egységes nevezéktan, tehát új névlista kéne, és bárki tehet a nevekre ajánlásokat.
Ritkán ismerik el hivatalosan, hogy a hülyeségeimnek van létjogosultságuk, úgyhogy most dagadok a büszkeségtől, mint a szélesszájú pöfeteg.