Rosszkedvünk hete

Szokatlanul panaszkodós poszt.

Kellemetlen meglepetésként ért a vízművek kék embereinek megállapítása, miszerint az óra azt mondja, az elmúlt 4 hónapban 111 köbméter vizet fogyasztottuk. (Fizikai képtelenség, óra nem pörög, szivárgás nincs, nem nőtt medencénk, nincs teli az emésztő és a ház is áll még.)
Rosszul esett, mikor megtudtam, hogy bemérettethetem az órát, de ezt nekem kell előfinanszírozni, és persze semmi garancia arra, hogy hibásnak nyilvánítják. (Pár éve volt egy ilyen sztori a megyében, ott ezer köbméter túlfogyasztásnál állapították meg, hogy az óra jó.)
Elég ideges lettem, mikor másnap a mosógép dobja leszakadt, végképp használhatatlanná és javíthatatlanná téve a masinát. (Tavaly egyszer már fixáltunk, ennyit bírt, 18 éves.)
Nagyon elszomorodtam, hogy ennyire hirtelen vitték el szexturistáskodni a kedves racka kosunkat. (De jó helyen van és jön vissza.)
Rendkívül felbsztam az agyam, mikor a raktáron lévő, megrendelt és kifizetett új mosógép a visszaigazolásban 2 napra ígért szállítási idő elteltével sem érkezett meg, és a tehetetlen, jogkör nélküli ügyfélszolgálatos papagájokkal küzdve sehová sem jutottunk. (A gép egy hete nem érkezik. Edigital soha többé. Most küldjem addig hozzájuk a szennyest?)
De mindezeket rendkívül lazán tudnám semmibe venni, ha a három napja nyomtalanul eltűnt Raklap cica végre hazajönne…