2016. november 21., hétfő

A szocializációmról

A vidéki élet nyomot hagy az ember lányán. Távolról Akkor jöttem rá, hogy az időm minden bizonnyal aránytalanul jelentős részét töltöm vadonban és állatok között, amikor az unokahúgomat fotózva kellett vagy három perc, míg leesett, hogy nyugodtan közelebb mehetek hozzá a géppel, mert nem fog megijedni és elszaladni...

6 megjegyzés:

Mr Eggs írta...

Ezzel kellemes perceket szereztél.

Zsuzsa Gerleiné Varga írta...

Legtöbbször elég is ennyi egy jóízű vigyorhoz:)))

Zsuzsa írta...

:D :D :D

Dominika írta...

:D
Viszont ugyanúgy a fűben kell guggolnod hozzá.

Piszke a Birtokról írta...

@Dominika: igen, a környezet zavart meg, lakásban nem voltam vele soha tartózkodó :D

szilvi könyves írta...

Végre poszt de mi van a rackákkal az állatkákkal? Vagy végre hallgattál rám, hogy blogot ( filmet zenét ) igy karácsony közeledtével lehet cukiasitani és szépiteni. :D meleg öleléssel KSZ