Furcsa reggel volt.
Alig bírtam széttekerni a kávéfőzőt. Ólmos szürke volt az
ég. A madarak tavasziasan-veszettül csiviteltek. A müzlim sem olyan volt, mint
szokott.
Nos, innen üzenem mindazoknak, akik kifejezetten szeretnek
ezzel poénkodni, hogy még ha a zacskó nagyon hasonló is, a madáreleség rohadtul
nem olyan, mint a müzli…
(A lazán kapcsolódó képen pedig az elvileg rezgés- és
ütésálló fejjel bíró fakopáncs, aki miután teljes gőzzel nekirepült nyáron az
ablaknak, még fél órán át ezzel a buta arccal építette újra a világát a verandakanapén…)
2 megjegyzés:
Happy End :D
én pedig rohadtul imádom, hogy most minden nap van olvasnivaló ;) :D
Megjegyzés küldése