Kutyák és szenvedélybetegségek

Biodiverzitás tekintetében a Birtok és környéke kissé elmarad még Noé bárkájától, de panaszra nincs okom.

Először legyen szó a kutyákról, köztük is először a talált Főkutyáról, aki pont ma 4 éve lakik velünk, azaz élete első bő 3 évében városi panelkutya volt. Eleinte, mikor még csak látogatóba jártunk magunkhoz a Birtokra, az sem fért össze az értékrendjével, hogy a verandán egyen, de aztán gyorsan belakta a jelentősen kibővült életteret. Persze továbbra is a házban alszik, viszont rutinosan utazik traktoron. Ha nagy ritkán az utcára keveredik (tüzelési időszakban gyakrabban), a falusi kutyák meglehetősen távolságtartóan viselkednek a városi jöttmenttel szemben, amiben lehet annak is valami szerepe, hogy az egyébként birkatermészetű eb gyorsan, hangtalanul, vérontás nélkül, de hatékonyan alázza le a konkurens hímeket.
Az emberek viszont kifejezetten szeretik, valójában a kutyával hamarabb kezdtek el beszélgetni, mint velünk. A negyven kiló izom + csomó vörös szőr + állandóan csóvált farok + piros orr összetételű állatot azok a gyerekek is agyondögönyözik, akik egyébként félnek a kutyáktól, nyáron pedig nem egyszer szóltak be a kölkök a kerítésen, hogy „Csókolom, kijöhet a kutya focizni?”. Még ennél is szebb volt, mikor az egyik kicsi fiú a kerítésen átnyúlva akarta megsimogatni, mire a nővére rászólt: „Ne nyúlj hozzá… koszos kézzel!”
Szóval ő összességében remekül asszimilálódott. Vodkával indít minden reggel, hogy mást ne mondjak. Vodka a távolabbi szomszédban lakó német juhász, aki megismerkedésünkkor még siheder volt és kleptomániás. A nyári nagy építkezős káoszban először nem tűnt különösnek, hogy eltűnt egy pár papucs, egy székpárna, egy mérőszalag, de mikor azt láttam, hogy Vodka egy stóc smirglivel a fogai közt üget a kertből kifelé, akkor már gyanút fogtunk. Kerítés híján azóta is rendszeresen átjár játszani, és bár a napokban látták egy tyúkkal a szájában, nálunk szeretetkoldulásra cserélte a lopkodást. Reggelente, miközben birkózik a Főkutyával, mindig szakít időt arra, hogy engem is letámadjon a betevő simogatásért, így voltaképpen én is Vodkával indítom a legtöbb napot. Úgy tűnik, falun minden út az alkoholizmusba vezet