Nem teflon

A cica azért lett, mert mondogattuk korábban szerte a faluban, hogy majd ha már itt lakunk, szeretnénk macskát, de olyan pirosat, mint amilyen a Főkutya.

Tavasz végén aztán szóltak az egyik házból, hogy lett ilyen színű is, meghagyják? Perszehogy. Nagyjából egy hónapos volt, mikor először láttuk, ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag csak egy szeme van, de nem lett volna szép reklamálni, hiszen megrendeléskor nem kötöttük ki, hogy kizárólag kétszemű macska jöhet szóba. A színében pedig nem volt hiba.
Eszembe sem jutott, hogy egy macskát lehetne/kéne nevelni, viszont a Főkutya magára vállalta a feladatot, néha jó példával, néha könnyed terrorral terelgeti a kis vöröst, aminek köszönhetően szépen kiokosították egymást. A cica eljár velünk sétálni, kikéredzkedik a dolgára (nem tartunk almot), és ha mindketten kint vannak, de csak a macs akar bejönni, valami fondorlattal képes beengedtetni magát a kutyával, aki „bekopog” helyette. Bárhol szívesen alszik, ahol útban van, akár az instabil ruhaszárítón is, a létező legidiótább alvópózokat vonultatja fel, és ha már nagyon zavarjuk, akkor bevonul a szekrénybe.

Származási hely: Birtokos eset

(itt épp az látható, hogy meglepődik a csellista gének egyértelmű megmutatkozásától)

Legalább kétlaki állat, bár ha a britán szomszéd is itthon van, akkor három, ennek eredményeképp kétszer olyan nagy, mint a testvérei. Mióta pedig kapott levendulás-citromfüves nyakörvet, illatnyomon hamarabb megtalálom, mint doromb alapján, pedig az kölökkora óta úgy szól, mint egy V8-as. Gondolkodom, hogy a Főkutya is kap egy ilyen nyakbavalót, és akkor egyből két mobil bio lakásillatosítónk lesz.
Az egerek viszont akaratunk ellenére továbbra is társbérlők. Én tényleg nagyon szépen megbeszéltem velük, hogy ha máshol esznek és ürítenek, akkor lakhatnak nálunk, de nem értettek a szóból, duhajkodtak tovább, a barátságos csapda nem működött, az igazit meg nem tűrtem meg. Halálos fegyverként maradt tehát a macska meg a ragasztó. Jó esetben külön-külön működnek, rossz esetben a macska beleragad az összeragasztózott zsákba (amiből nyilvánvaló tehát, hogy a macska ragadozó állat, vö. Nagy Lajos Képtelen természetrajzából a csirizes sas). Aki próbált már macskát elmosogatni és még mindig hiányzik a kaland az életéből, az fürdessen ragasztós macskát csap alatt: csak annyit értem el vele, hogy én is egyre több felületemen ragadtam. Nem jött le vízzel, homokkal és alkohollal, kezdtem beletörődni, hogy életem végéig gumikesztyűt kell hordanom, de végül a fűkaszából kinyert benzin segített. Arra természetesen nem vetemedtem, hogy benzinbe áztassam a macskát is, mert eszembe jutott a barátnőm anyukája, aki mindig azzal magyarázta az égő cigarettacsikk ablakon történő kihajításának helytelen mivoltát, hogy de mi van, ha épp akkor arra jár egy macska, akire előtte olaj vagy benzin borult? Úgyhogy a macs magára maradt a nyomorával, egy napig nagyon hülyén járt szegény, minden lépésnél meg kellett rázogatnia a ragasztós mancsát, de végül azért lekopott róla. Ami nagy mázli, mert egy helyhez kötött, nyávogó, szőrös nipp még itt falun is furán venné ki magát.