18: Birkás Tánti szolgálatban

3 éves elmúlt a Medvegyerek, és eleget cincálta már a szülei idegeit ahhoz, hogy szívből jövő röhögéseimért bosszúból párszor átpasszolják nekem.

Jó, ez nem teljesen igaz, a nyáron valójában azért voltam többször is főállású Tánti, mert tesómék közben megmentették a világot, vagy meghódították, vagy valami ilyesmi, szóval nem tudtak mindig vacsorára hazaérni. Logisztikai okokból a leányt nem a Birtokra tették le megőrzésre, hanem én vonultam a kunyhójukba pár napokra, ahol ő a hazai pálya előnyeit élvezhette, én meg a legó-bújócska-plüssbeszélgetés-alváshiszti-egyezkedés-érthetetlenhiszti rotációba minden nap mesés gyorsasággal belefáradtam. Közben meg rengeteget szórakoztam Medvén és Medvével – nem volt mindegy persze az a tudat, hogy a szüleivel ellentétben nekem ezt nem 18 évig kell folyamatosan bírnom. Korábban nagyon sokáig az volt a kedvenc (ismeretlen forrású) gyerekhisztim, hogy apaaaa, mindkét lábam ugyanolyan, de Medve ezt a nyáron felülírta a látszik az árnyékom és én ezt nem akarom tematikával, földhöz vergődéssel, ahogy kell.

Csodálom azokat a könnyen kezelhetőnek nehezen nevezhető jellemvonásait, hogy nem simulékony, nem akar megfelelni, nem áll be a sorba és makacsul elszánt. Ezeken felül pedig éles az esze és a nyelve, imádja az állatokat, ösztönös vezéregyéniség, a hülyéskedésre és pocsolyákba ugrálásra mindig vevő, és nagyon faarccal tud direkt vicceseket mondani. A felsorolt tulajdonságok egyébként az anyjára és az apjára egyaránt igazak, akik korábban nem számoltak a szuperadditív hatás lehetőségével, most meg bezzeg csodálkoznak. Ennél a hatásnál ugyebár a reakcióban részt vevő erők nem összeadódnak, hanem megsokszorozódnak – na ez Medve. És ettől a nagyítós tükörtől tépik tesómék a hajukat két fetrengve röhögés között.

Mindezek mellett Medve rendkívül társasági gyerek is, nagyon jól bírja a jövés-menést, akár ők csinálják, akár náluk zajlik, és az új arcokkal szemben is egyből nyitott, felnőtt vagy gyerek neki mindegy. Épp ezért volt totális meglepetés, hogy a 3. szülinapján a lufi-torta-nagycsalád-ajándékok-gyertya kavalkádban inkább elbújt és SEMMIT nem akart, legkevésbé ünneplést vagy szülinapot. Később a névnapján sem kívánt hívásokat fogadni.

Ennek fényében a Karácsony várhatóan nagyon mókás lesz. Főként könyveket kap majd (mert könyvmoly-géneket és kifinomultan választékos szókincset is örökölt), de Esőisten apámmal már megbeszéltük, hogy hanyagoljuk inkább a díszcsomagolást, kicsit esetleg meg is tapossuk és szamárfülesítjük a köteteket, és majd véletlenszerűen leejtjük Medve elé, nehogy megijedjen, hogy netán ünneplés van vagy ajándékot kap.