Múmiák a padláson

Rombolni azt tudunk. És lehet, hogy van egy medencénk is?

Szombaton kisamottoztam a kívülről már megszépített sparheltet, aztán beüzemeltük, a kertben tökéletesen fűt.

Származási hely: Birtokos eset

Álltuk körbe, mint elit hajléktalanok, melegítettük a kezünket, és néztük, hogy minden résen dől a füst, de ez állítólag így helyes. A kéménybe még nem sikerült bekötni, mert kizárólag elrohadt kályhacsöveket találtunk hozzá a pajtában, de sebaj, majd jövő hétvégére veszünk és viszünk. Vasárnap pedig folytattuk a fürdő lerombolását. Emberem folyamatosan Szabadságszobrot játszott, miután leverte a plafonról a vakolat: állt a széken a labilis földpadlón, egyik kezében pajszer, másikban gumikalapács az égnek emelve, és igyekezett lefeszegetni a gerendák alatti nádtáblákat. Az első után talpig porosan, teljesen átláthatatlan védőszemüvegben felsóhajtott, hogy 'tudod te, milyen kurva nehéz egy pajszer?', és akkor kicsit csúnyán néztem rá, mert én már a nyolcadik körnél tartottam abból a gyakorlatsorból, hogy három vödörbe sittet lapátol, három vödröt kicipel, talicskába borít, talicska fel a domboldalra és talicska kiborít, mindezt talpig porosan, úgyhogy kénytelen volt elismerni, hogy én se csak a körmeimet reszelgetem. Minden egyes nádtábla lefeszegetésével kaptunk a nyakunkba pár múmiarágcsálót is, ő volt a legcsinosabb köztük:

Származási hely: Birtokos eset

Nagyon örültünk viszont, hogy a nádtáblák fölött tökéletes állapotú gerendákat és deszkákat találtunk, ami azért jó, mert plafon helyett ez fog majd látszani. A sitthalom meg csak egyre nőtt, mert nagyjából térdmagasságig magától esett le a vakolat is, ha véletlen hozzáértem a lapáttal. És még nem is kezdtünk el ajtónyílást vágni a hatvan centi vastag falba.Közben jöttek-mentek a kombájnok, nagyban folyt a betakarítás, és persze a szomszédok is fel-felbukkantak (itt szeretném megjegyezni, hogy az én olvasatomban minden falubeli szomszéd, pont annyian laknak itt, mint gyerekkoromban a lakótelepen egyetlen lépcsőházban). Az egyiktől kaptunk egy vödör mindenféle színű paprikát, nagy kondér lecsó lesz belőle hamarosan. Aztán jött Okosrokker szomszéd is. Ő azért kedvel minket, mert motorosok vagyunk, az meg szerinte rossz ember nem lehet. Okosrokker valaha állatorvosnak készült, de nem tudott megbírkózni a kihívásokkal, aztán a rendőrségtől is kirúgták, úgyhogy most szereti a falu fő kőműveseként beállítani magát, de állítólag jobb, ha nem bízunk rá semmit. Mindenesetre mindenben okos, akár csipkeverésben is, lófarka van, és olyan, mint egy mini Ford Fairlane. Mondta, hogy segíteni nem fog, mert rengeteg a dolga, de ha szerszám kell, szóljunk nyugodtan. Szörnyülködött fél órát azon, hogy mit csinálunk a házzal, néha kiszólt a randalírozó kölkeinek ('ja, ezek nem is az én kölkeim'), és kicsit neheztelt ránk, mert lecsaptunk a Birtokra, pedig neki a medencére nagyon fájt a foga. Néztünk bután egymásra, hogy lehet, hogy van egy medencénk, aztán még nem vettük észre? Jó pár perc értetlenkedés után kiderült, hogy már megint új szót tanultam, a melence kellett volna neki, kaktuszt ültetni bele. Hát erről tényleg lemaradt. A melence is olyasmi kincs, amit megtartunk a többi kinccsel együtt, majd később megmutatom őket.