Úgy vagyunk mi Pesttel, mint egyszeri kispolgárasszony a szexshoppal.
Kíváncsi is rá, zavarba is ejti, tulajdonképp jólesik tudnia, hogy bármikor bemehetne ha akarna, de nemigen él ezzel a lehetőséggel. Nem annyira szeretjük mi Pestet, mint amennyire idegesítő, sok itt az ember, túl zajos, túlváros. Gyerekkoromon kívül mindig itt éltem, de nem igazi városi vagyok ám én, például simán el tudok aludni villamoszörgés nélkül is. Nem annyira kell ez nekünk.
Komolykodva, felelősségteljesen elkezdtük mérlegelni a tanyasi élet előnyeit és hátrányait, de amikor ember bepárásodott szemmel vizionálta a vidáman szökellő kisbocikat az udvaron, és hogy négy év múlva ő lesz a falu seriffje, nem láttam értelmét észérvekkel előhozakodni, meg aztán minek is fárasszam magam, hogy észérveket kitaláljak. Én mindig is csak egy függőágyat akartam magamnak két fa között, és gyorsan felismertem, hogy most megtörténhet. Az az egy kérdés már eldőlt, hogy arrafelé is folyik szélessáv, hát akkor jöjjenek a bocik. Vagy legalább a lehetőségük. A jelenlegi légvár-alaprajz szerint tavasztól őszig lemegyünk parasztba, télen meg komfortoskodunk a városban. Aztán majd meglátjuk, mennyire jó ez nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése