Régóta gyanítom, hogy emberem nem azért szeret, mert normális vagyok.
Jelzem, ő se az, úgyhogy jó ez így. Az volt, hogy utánanéztem, érdemes lehet-e napelemekkel megoldani a melegvizet-fűtést (felejtsd el), és eszembe jutott egy tavalyi eset, mikor még tényleg csak elméleti síkon gondolkodtunk tanyán, és szóba került a napenergia. Én akkor gyorsan továbbgondoltam a kérdést a napenergia újrahasznosításáig, mert végülis biztos meg lehetne azt csinálni, hogy lejön a napsugár, aminek egy részét fel lehet használni, de a többit simán visszalőhetnénk egy tükörrel, amit egy másik tükör újra leküldene, és akkor télen is lehetne reciklált napenergiánk a maradékból, mire ember azt mondta (pedig esküszöm, nem rátóti), hogy egyszerűen gyűjtsük zsákba. És innen már láttam magunkat, ahogy téli estéken ígyen szólok hozzá: ember, ugorj le a pincébe két zsák 2002-es évjáratú Májusi Délutánért, arra vágyom most. Máskor meg pánikban hívom, hogy most, most gyere haza, mert annyi és olyan gyönyörű napsütés van, hogy egyedül nem győzöm bezsákolni, muszáj segítened….Később aztán lelombozott bennünket a gondolat, hogy hamar lenyúlnák az ötletünket, hamarost lenne teszkógazdaságos zsákolt napsütés is, amiben biztos nem csak száz százalékos, hanem szűrt napfény is lenne, de hát ez jut annak, aki sóher, lusta, meg nem gondolkodik előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése