Vasárnap az örök bűnbak, a Véletlen miatt újra a közelben jártunk.
Hát muszáj volt bemutatni a Birtokot nőági felmenőimnek, a kapu mindig nyitva van. Anyám és ő anyája közreműködésével megdézsmáltuk a sárgabarackfát, nagy vonalakban elmeséltük, mit hova hogyan álmodunk. Babonás okokból szerintem eléggé visszafogott voltam, és szerintem meglepően normálisnak néztem ki, de azóta Nagymama mégis teljesen lelkes attól, hogy engem még ilyen lelkesnek nem látott, és mindenkinek büszkélkedik az unokájával. Ő különben is szeret velünk büszkélkedni, mindig felirogatja, hogy éppen hova utazunk a világban, legyen mit mesélni a szomszédasszonyának. Bár sokszor panaszolja, hogy nagyon hülye nevű helyekre járunk.
Egyébként meg asszem ültetek igazi Rekettyést is, mert objektíven szemlélve a Akácos Bozót semmiben nem hasonlít az alant elterülő Lapickás Rekettyére: |
| Származási hely: Birtokos eset |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése