A nyolcadik napon

A banki dolgozók speed-diétán vannak.
Akárhogy is számolom, papírok leadásától számítva 8, azaz nyolc banki nap telt el, és szólott a telefon: részükről oké, fáradhatnék befele aláírni a szerződést. Meg vagyok hatva. Tulajdonképpen két dolog akadályoz meg abban, hogy rohanjak szignálni. Az egyik egy földhivatali papír, amire még várni kell kicsit, mert egy év nem volt elég ahhoz, hogy egy elhunyt rokont már ne tulajként tartsanak számon. Hivatalosan ennek legkésőbb hónap közepéig meg kell történnie. Ennél nagyobb bravúr lesz majd, hogy újra mindent érthetően elmeséljek apámnak és nagyanyámnak, viszonylag normális állapotban öcsém kocsijába tuszkoljam őket, és rávegyem őket arra, hogy talán írják alá a szerződést. Na majd ha ez meglesz, akkor leszek büszke magamra. És akkor papíron már tényleg birtokos leszek, és beindulhat a nagy meló. Mindenesetre a pénzünk tuti hamarabb fog elfogyni, mint a lelkesedésünk.