Szemléztünk autókat.
Azt tán mondani se kell, hogy indulás előtt ember arra is szakított néhány órácskát, hogy körülnézzen minden kapcsolódó fórumban, megnézzem hat terra fotót és ugyanennyi videót, mert a tíz évvel ezelőtti Dívavezetési élményei már kicsit megkoptak. Aztán a felfrissített tudással felvértezve meglátogattuk a két kiszemelt versenyzőt. Az elsőnél kicsit elvonta a figyelmemet a kesztyűtartóban sunnyogó tíz lakodalmas CD, meg a kocsit körülvevő részeg, mutogatós, szekéren utazó, illetve óriás kertitörpék hada, de végül sikerült erősen odakoncentrálnom, és máris egy csomó előnyös tulajdonság kiderült a csodaterepjáróról. Például hogy nem kell konditeremben izmozni, a szervótlan kormánytól biztos gyönyörű bicepszeim lesznek. Kifejezetten bájosnak tartottam, hogy a sebváltó helyén egyszerre három sebváltó is van, de kicsit csalódtam, mikor kiderült, hogy más-más funkcióval bírnak. Tanultam persze új szavakat is, úgy mint differenciálzár, meg karter. Azonban a kertitörpék ellenére is feltűnt, hogy adott példányban kicsit kevés a fék, és az állítólagos felújítás ellenére is rohadófélben van itt-ott, úgyhogy tovagurultunk úgy ötven kilométert a másikhoz. Mondták már nekem, hogy a Dívában az a legjobb, hogy egy gyenge képességű autószerelőtanonc a legmélyebb delírium közepette is simán tud rajta motorgenerált végezni, ráadásul a legtöbb alkatrész nevetségesen olcsó hozzá. Na ezt most élőben is bizonyították, mert második számú Díva nemigen akart egyesben elindulni sehova, de úgy tíz perc matatás és egy kis olaj után rendbe jött. És klasszikus Dívahangokat produkált. Hörgött, szörcsögött, csikorgott, kattogott és puffogott, ahogy azt kell, miközben a kilométeróra vagy nullán, vagy százon állt, a fordulatszámmérő meg nagy lendülettel mozgott a két szélső érték között. Felteszem, ha valami baja lesz a kocsinak, azt abból fogom észrevenni, hogy megszűnik néhány hangeffekt. Meg az is valószínű, hogy hamarosan állandósult, mediterránosan karcos hangszínre teszek szert, ha mondjuk beszélgetni szeretnék útközben, ami a Díva tempójával alkalmanként úgy 3-4 órát jelent a Birtokig. Rádiót berakni teljesen fölösleges. Fejben viszont már rakosgatom össze azoknak a könyveknek a listáját, amiket majd útközben felolvashatok a nyolcvanas száguldást kontrolláló sofőrömnek. A szerkesztőség továbbá elmejátékos ötleteket is vár, biztos ami biztos alapon, mert az rendben, hogy a Díva elmegy dágványban, patakon át, függőleges falon és méteres hóban is, de az nem biztos, hogy én eközben felolvasni is tudok. Vagy nyelvelharapás nélkül beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése