Legalábbis érzem őket, dolgos volt a hétvége. A bazi drága teherautónak köszönhetően szombat reggel a Birtokra kerültek az effektív munkakezdéshez szükséges cuccok, például a dartstábla is, szerintem ez nélkülözhetetlen. A hétvége legfőbb tevékenységei a faanyag-reciklálás különböző aspektusainak bemutatásáról szóltak. Pestről a Birtokra szállítmányoztunk egy nagy halom tetőgerendát és egyéb fát, ott a gerendákat az udvarról becipeltük a spájzba, mint egyetlen elég hosszú és biztonságosnak ítélt helyiségbe, majd a leendő fürdőből a felbontott hajópadlót hordtuk ki a pajtába, tüzelőnek. Kintről nagyjából annyi látszott belőlünk, hogy oda-vissza slattyogunk a Birtok hosszában, és mindig van a vállunkon pár köbméter fa. Az egyik falubeli be is szólt az utcáról, hogy na, a pesti gyerekek, kesztyűben dolgoznak. Nem akartam neki magyarázni, hogy sokan nem örülnének, ha bőrkeményedéseket növesztenék a tenyeremre, de valahol igaza is volt, hisz ismerjük a szólást a hiperpigmentált kisebbség és a szántás viszonylatában. Mindenesetre ezek után a porvédő maszkban már nem mertünk az udvaron mutatkozni, pedig az enyémre helyes medveorrot is festettem, és kellett használni erősen (mármint a maszkot, nem az orrot), mert por az volt. Kicsomagoltuk ugye a majdani fürdőt. Ennek az volt a menete, hogy én nagyon szigorúan ránéztem a tapétára, mire az teljes tekercsekben levált a falról. Ezután ember a pajszerral felszedte a szuvas padlót, ami alatt csak homokos föld maradt.
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
Utána kísérleti okokból megbontotta a plafont egy részen, vártuk, hogy mikor potyognak nyestek a nyakába, de a nyestek valószínűleg már rég elmenekültek a nagy kopácsolásra.
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
A nyestnyomokon kívül egyébként érdekes kincseket is találtunk a padláson, többek közt sok ládát, amiket én Pandora-módon mind ki is nyitogattam, de ezzel csak további porfelhőket és némi lisztet szabadítottam az emberiségre. Aztán amíg én igyekeztem rekonstruálni a közel fél évszázados sparhelt eredeti színét és állapotát (és el lehetett sütni közben a hülye poént, miszerint a koromhoz képest jól nézek ki), hogy majd tudjunk mivel fűteni, ember összerittyentett magának gyorsan egy munkaasztalt némi ablakkeretből és egy szétütött randa szekrényből. Végül meg leszürelteltük az almáink nagy részét. Mindezt szeptember utolsó és október első napján, verőfényben, egy szál trikóban, miközben vidám piros munkagép tárcsázta hátul a földünket. Idilli, komolyan mondom.
Az hamar kiderült, hogy a szerszámigényeket jól mértük fel, a pajszert is nagyon sokat használtuk, például ablaknyitásra is. Vertem kicsit a fejem a falba, hogy minek kellett nekem a rókafűrészre felhívnom ember figyelmét, mert rögvest rájött, hogy neki tulajdonképpen az nagyon kell, de mivel annyira ellenálltam, hogy még a lábammal is toppantottam, addig kutatott, míg sikerült egy aligátorfűrész nevű szerszámra bukkannia, hát jó, lásd kivel van dolgod, ebbe beleegyeztem. Érzem, ezt a hetet megint barkácsboltokban fogjuk tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése