Sárga Díva

Emberem reggel telefonon rámparancsolt, hogy kora délután tartózkodjak otthon.
A forgalomból kivont és vizsgára váró Díva alig két nap alatt olyan állapotba került bürokratikusan, hogy máris a mienk lehet, házhozszállítással. Ezért kellett otthon lennem. Amilyen ütemben nálunk történnek a dolgok, meg ahogy emberem a háttérben intézkedik, pillám se fog rebbenni, ha legközelebb azért hív, hogy mondjuk menni kéne a mosómedvékért. Még nem tudjuk , hogy hol fog lakni a terepjárócsoda, de azért mesélek kicsit róla. Szerintem hagyjuk az árnyalatokat, egyszerűen sárga Díva ő. Emberem a hétvégén elkezdte Dívácskának becézni, de egy veszélyes fogkefével a kezemben meggyőztem róla, hogy ne tegye ezt többé. Egyébként arra is folyton emlékeztetnem kell, hogy nem azért vettünk egy olcsó és szakadt kocsit, hogy csomót költsünk rá, tehát felejtse el a szarvasrácsot, a dezájnos visszapillantót, a Dakar Team feliratot, meg minden mást is a benzinen kívül. Ennek ellenére szombaton a benzinkúton mégis rajtakaptam, hogy egy nagyfejű (de legalalább nem bólogatós) plüsskutyát méreget, mert jól mutatna az a Dívában. A kutyaügyletet végül két okból vétóztam meg. Egyrészt elfoglalná a fél csomagteret, másrészt meg sokkal logikusabb a védelmező plüss älg jelenléte. A kötött pulóveres állatot még Svédországban vettem, miután sikeresen elkerültük az ütközést az útra bandukoló bamba jávorszarvassal, azóta ő a közlekedési védőszentünk. Nem tudom még hova kerül majd, igyekszem neki olyan helyet találni, ahonnan nem tíz, csak átlag kétszáz kilométerenként rázkódik le.