Emberem nagyon ráér, egyre nagyobb és színesebb légvárakat épít.
Épített először is magának egy kicsi, viszonylag olcsó példányt, úgy is mint leendő vállalkozás, nem nagyon lehet belekötni, az ötlet jó. Aztán, bár a látszat ennek sokszor ellentmondott, nem felejtette el azt az alapigazságot, hogy több pénzből kicsit egyszerűbb alkotni, mint kevesebb pénzből. Úgyhogy míg én verejtékes munkával keresek pénzt, ő most pályázati úton keres. Talált először egy kiírást, ami gazdálkodásról szólt. Már el is képzeltem, hogy a bocik krotáliáin majd elnyert pályázatok sorszámai szerepelnek, a málnabokrokat meg körülveszem sárga szalagokkal, csak nem az lesz rájuk írva, hogy Crime Scene, hanem hogy A Málnahivatal Támogatásával, és boldogan fürdünk majd a málnaszörpben. Emberem azonban légvárak tekintetében sem kicsinyes, úgyhogy tovább keresett, idegenforgalmi vonalon, hajrá falusi turizmus. Egy fél délután alatt elért minden illetékest, akik biztatták is nagyon, ráadásul azt is kiderítette, hogy a térségben én hiányszakma vagyok, hovatovább már tényleg csak egy aranybányát kéne felfedezni az Akácbozót alatt, és akkor az élet egy vadvirágos kert. Szóval álmaiban a még el sem kezdett átalakítás egyből kispanzió-építészetként indul, tetőtérrel, lóparkolókkal, bográcsos partikkal, Jézus-szandálos bajorokkal, kemencés kenyérsütéssel, köcsögök mázalásával, interaktív kecskefejő-múzeummal, szotyihámozó-versennyel, fakultatív helytelenkedéssel a málnásban, mely egész történet majdnan a falu felvirágzásában csúcsosodik ki. El kell ismerjem, hihetetlenül leleményes módon igyekszik rászolgálni arra, hogy majd tényleg ő legyen a helyi seriff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése