2011. február 15., kedd

Bemutatjuk a britán szomszédot

Valójában ő sem tudja, hogy is keveredett a faluba.

De egyszer csak itt volt, megvette a házat, és nagyjából a mi emésztőnk készítése idején már itt élt annyira, hogy minden tolakodástól mentesen, szemből drukkoljon nekünk. Természetesen vele is az állatok kapcsán keveredtünk beszélő viszonyba: először Főkutya szerelmes lett a britán épp itt tartózkodó barátnőjének kutyájába, majd jött a közös aggódás egy elütött kiscica miatt (érdekes adat: a fehér macskák nagy része genetikailag süket. Amelyiknél eddig kipróbáltam, az tényleg mind Beethoven volt).
Mike (aki nem Mike, de José barátunknak ez ragadt be valamiért) örült, hogy valakivel végre lehet hülyeségekről beszélgetni (persze a 4-5 német szomszéddal is haverkodhatott volna, de mivel vagy 15 évet élt a bajoroknál, valahogy nem kereste itt is a társaságukat), és mire a verandatető építéséig jutottunk még azon az őszön, már egészen közvetlen volt a viszonyunk. Olyannyira, hogy felajánlotta a kertjében nettül heverő bontott cserepeket, és ezeket át is talicskázta nekünk. Feltolta a taligát a kaputól, megtörölte a homlokát, majd a feldúlt kerten teátrális mozdulattal körbemutatva ígyen szólt: Hozzatok ide egy rekettyést! A hirtelen rám törő röhögéstől nyilván leestem az állványról, de mire földet értem, a barátság már meg is köttetett.
Igaz, hogy 17 évesen otthagyta a francba Angliát, és élt mindenfelé a világban, de azért masszív Monty Python-rajongó, nyolc aszályos nyári hetet követően boldogan indult sétálni az esőbe, igazi faarccal tolja a legbrutálisabb poénokat, és tea nélkül nem üzemel. Szimpatikusan zöld elveket vall és ültet gyakorlatba (és ültet mindenféle vicces zöldeket), de a vakondokkal örök harcban áll, viszont fáradhatatlanul próbálja meggyőzni SzembeGyurit arról, hogy a hátsó kertben tartsanak közösen sportbirkákat.
„Mesterszakács hálás közönséget keres” jeligére igen jól jártunk egymással, tudja, hogy bármilyen erősségű curryt képes vagyok elfogyasztani, és ha rövidebb-hosszabb ideig távol vagyok, akkor emberemre is lelkesen főz, tavasztól őszig. Mert a telet azt nem bírja Európában, és ötvenegynehány évesen, kvázi nyugdíjban már megteheti, hogy a hideg hónapokat Délkelet-Ázsiában töltse egy helyi szakácsnál. (Ennek kapcsán most nem szeretnék arról az egész nyáron átívelő tortúráról beszámolni, amelynek során ennek az ottani ismerősnek magyar vízumot próbáltunk szerezni a megyei bevándorlási hivatalnál, de röviden azt tanácsolom mindenkinek, hogy eszébe se jusson ilyen mókába kezdeni.)
Jelenleg is ott szenved a 30 fokban, a steakek és tojásos szalonnák nélküli világban, és gyötrődését részletesen ismerem, mert időközben sikerült megtanítanom e-mailt küldeni. Azzal azért még mindig meg tud lepni, hogy egyazon üzenetben képes leírni például a „gyümölcsfa-metszés”, a „tálib”, a „gőzgép” és a „kobzos” szavakat, ráadásul mindennek értelme is van. Mindenesetre akár itt van, akár messze, állandó szórakoztató elem az életünkben, és így, hogy a hivatalos bemutatás már megtörtént, lesz még róla gyakran szó. Már csak pár hét, és újra hazatér – reszkessetek, vakondok!

12 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

Hozzatok ide egy rekettyést! - hát ez kész, én itt szívembe zártam az ürgét.
Bár már akkor is, amikor egy kartondobozra írta,h nincs-e kedvetek átmenni filmet nézni. Vagy hogy is volt ez.

Messzenéző Minyon írta...

Akkor ezek szerint többé-kevésbé állandó lakosa a szomszéd háznak, ugye?
És milyen nyelven tolja a poénokat? Mert a rekettyés idézet nyilván megvan angolul is, hiszen onnan származik, bár én tuti nem érteném meg, ha valaki angolul nyomná, de a "kobzos" szó milyen nyelven szerepel abban az e-mailben és hogy hangzik?

Piszke a Birtokról írta...

beszél ez a jóember vagy öt nyelven, de a magyarról lemondott, mikor megnyugtattam, hogy még ha meg is tanul magyarul, a helyi dialektusból akkor se fog semmit érteni, mert sokszor én is csak nézek, mint Robinson a Sziget-hetijegyre.
Szóval angolul megy a kommunikáció, mai ismeretterjesztő rovatunk keretében pedig elárulom, hogy a 'shrubbery' a rekketyés, a kobzos (ugye Sir Robin kobzosairól van szó) pedig 'minstrel'.

Piszke a Birtokról írta...

reKeTTYés, na

Messzenéző Minyon írta...

Ahhh, köszi! :)

Névtelen írta...

És mi az a "sportbirka", és mire való? (Ha nem titok: milyen tájegységen vagytok, hogy ilyen erős a tájszólás? Eddig csak zalában és szabolcsban voltam bajban a szövegértesben.)
Laci

Piszke a Birtokról írta...

Somogyban vagyunk, és még falun belül is furán változó: van aki teljesen szépen beszél, van aki enyhe tájjelleggel, de SzembeGyuri például durván hadar is az erős dialektus meg a tájszavak mellé (érdekes módon sem a felesége, sem a testvére nem így beszél).
Sportbirka az tulajdonképp hobbybirka: azok csak úgy legyenek szép, boldog, szabad, mobil fűnyírók a kert végében :)

Névtelen írta...

Somogyban már jártam: Kaposvár, Taszár, Lengyeltóti. Namost a) nem megfelelő helyen jártam, vagy b) nem megfelelő emberekkel beszélgettem. (A hadarás nem probléma, én is erősen művelem.)
Hobbybirkáról már hallottam, sőt láttam is: itt a nagyfaluban is van. SzembeGyuri nem szereti a birkapörköltet?
Laci

Piszke a Birtokról írta...

Annyiból fura nekem is, hogy a fél gyerekkoromat Somogyban töltöttem (innen kicsit nyugatabbra), és összesen egy olyan emberrel találkoztam, akinek bármilyen észrevehető tájszólása volt. Itt meg váratlanul, nagy tételben tudnak előbukkanni olyanok, akiknek nagyon erősen figyelni kell a beszédére (főleg eleinte volt kemény meló)

Robinson a szigetről írta...

A szomszéd nézze meg Matisz nagypapát a jútyubon. :)

Piszke a Birtokról írta...

@Robinson: az nem ér, Matisz nagypapa önálló nyelvcsalád :D

Robinson a szigetről írta...

Ahogy egy rajongója nevezte:
"ő a magyar Jar-Jar"