2012. június 24., vasárnap

Szokásos hétköznapok


A szürrealitást simán meg lehet szokni, és rövid idő alatt is nagyon sok mindent lehet tanulni.

A képes gyorstalpalóból a sokszínűség jegyében kiderül, hogyan lehet véletlenszerűen nemzetközi kommunát kialakítani a saját kertedben, homlokrakodóval lángoló traktort eloltani, és akkor az adoptálni kívánt vadmalacot még nem is említettem.

Elöljáróban annyit, hogy szerintem Hobbikertésznek fogalma sincs arról, valójában mennyire tett boldoggá a fényképezőgép-felajánlásával: talán nem életmentő, de minden tekintetben lélekmentő cselekedetét ezúton is köszönöm, nélküle egyrészt sose jövök rá, hogy egy kézzel is lehet fotózni, másrészt azt sem tudtam volna meggyőzően illusztrálni, hogy milyenek nálunk mostanában az átlagos napok.
Egy átlagos nap már az előző éjszaka elkezdődik, amikor a británnál véletlenül telt ház alakul ki, és torlódnak az Ausztráliából Európába stoppoló lányok, meg az Európából Ausztráliába stoppoló fiú (ugye megmondtam, hogy ez itt a világ közepe?!), tehát a kukksötétben megmutatom a belgának, hogy hol találja a kertünkben a függőágyat, amennyiben mégsem a britán spájzában akar a földön aludni. Fél óra múlva fél falut betöltő kutyaugatás jelzi, hogy érkezik a belga, reggel mégsem találjuk. Mint kiderül, fél óra alatt elfelejtette a szörnyen bonyolult egyenes útvonalat, kárpótlásként viszont stoppolja magának a helyet napközbenre, innen kezdve akármi is történik nálunk, semmi meglepő nincs abban, hogy közben bármely pillanatban átvonul a színen mezítláb erre vagy arra, hóna alatt laptoppal vagy a Száz év magánnyal.
A csí áramlását fenntartandó, én a britán kertjébe vándorlok ribizlit szedni, hogy ilyet csináljak,

Kókuszos tejbegríz hidegen, csokival és ribizlivel

de lassítja a hazajutást, hogy Szembééknél kinyitották a szemüket a cicák, amit természetesen azon nyomban ellenőrizni kell.
Beszóltál, vazze?

Az "ilyen állat nincs" kategória heti győztesei

Pedig elméletben már úton vagyunk ember új munkahelye felé, ahová tanulmányi kirándulásra és kismalac-vakargatásra (meg medence-irigykedésre) indulunk, de útközben feltart minket a Parasztképző Akadémia emelt szintű munkavédelmi fakultációja, ahol végignézhetjük, hányszor kell fordulnia a Nagy Manitounak lombos földdel megrakott kanállal, hogy legalább nagyjából el tudja oltani a lángoló traktort.
Poroltóval nem sokra mentek

Ezek után az estére tervezett majdnem-szentivánéji máglyarakásról inkább leteszünk. Mindeközben a túloldalon a csorda békésen baktat haza.
Magyar tevék

Végül azért eljutunk a malackákig, akik közt a vadmalac a legkisebb és legfélősebb. A nagyobbak közül néhányan salátalevél általi megvesztegetés nyomán simogatni is hagyják magukat.
Viszonylag könnyű velük megtalálni a közös hangot

A malacorr a világ egyik legviccesebb dolga

Ember az apró vadmalackát szeretné örökbe fogadni, mivel a nagyok nem hagyják enni és nőni, 
ámbátor így is nagyon fotogén a max. húsz kilójával

de ez kicsit komolyabban átgondolandó kérdés, és nyilván nem azon aggódunk, hogy a faluban esetleg még hülyébbnek néznek majd bennünket, ha a kutya, macska és vadmalac együtt játszanak a kertben.

És itt még mindig nem érnek véget a kalandok, a következő részben elárulom, hogy mi a reláció a meggy és a szemöldökcsipesz között, illetve hogy miért készítek krumplibogár-befőttet. És ha belegondolok, hogy mindezek helyett mehettünk volna egy esküvőre is…

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Állitólag a vaddisznó nevelés nagy biznisz! Nagy kert kell hozzá, meg villanypásztor.
Laci

Hobbikertész írta...

Szia Piszke,
Te sem tudod, micsoda boldogságot okoztál a bodzaszörppel és a csokis-rumos meggylekvárral! Kijelenthetem, hogy mi jobban jártunk a cserét illetően. :)
Az élménybeszámolót olvasva kezdek én is hinni abban, hogy felétek lehet a világ közepe, és mint egy fekete lyuk, mindenkit beszippant. Gondolkodunk, hogy egyáltalán ne menjünk a falutok közelébe vagy inkább szervezzünk egy népes, internesönal csapatot kalandtúrázni hozzátok. Még nem tudjuk, mi legyen. :D

Hobbikertész írta...

Ui: Jók a képek!!!!! :D

Messzenéző Minyon írta...

Az most egy olyan csakúgymellesleg hír, hogy embernek végre új munkahelye van és idén nem kell Karácsony előtt egy újpalotai lakókocsiban csöveznetek??
Nagyon jó fej az a csípőre tett kezű egyén, aki elégedetten nézi a traktor lángolását.

ember írta...

Csípőre tett kező asszem a lángoló jármű egykori vezetője... (akit pár perccel később a fülünk hallatára ki is rúgtak az állásából)
az meg nemolyannagyonmellesleg, hogy van állásom, és így nem kell lakókocsiban csövezni, de várjunk még vele két hónapot, hogy tartósnak is bizonyul-e.

Piszke a Birtokról írta...

@MM: igen, egyelőre igyekeztem elbagatellizálni a hírt, mert most minden szép és jó, de óvatos vagyok a hirtelen örülésekkel. De drukkolni ér ;)

csakBea írta...

Nálatok melyik napokon szokásos traktort égetni? Hétfőn, kedden, esetleg csütörtökön? :)

Embernek nagy drukk, de nem ingyen, viszont drukkot kérek! Az enyémnek ígérete van, hogy lesz állása, ha majd felépül a "gyárja".

Piszke a Birtokról írta...

@csakBea: akkor univerzális Drukkgyár indul, lehet csatlakozni :)

Gandalf írta...

Hóóóóóó drukk... hóóóóóó drukk... hóóóóó drukk!

Piszke a Birtokról írta...

@Gandalf: és ez használható akkor is, ha a hód előrukkol valamivel?

Szilvai írta...

Gandalf hódja?

Messzenéző Minyon írta...

Megy a drukk mindenki embereinek ezerrel! (Az enyémnek is, hogy legyen neki ezután is munkája.)