2012. június 16., szombat

Spájz

Így is, úgy is.
Döglött kamera birtokában most egy darabig csupa olyasmikről fogok írni, amihez vannak elfekvőben illusztrációim (ha már a Husqvarna nem jelentkezett barter-fűkaszával, a Canon még gondolkodhat a lehetőségein, pusztán az olvasók érdekében, természetesen). A mai téma a keresőszavaknak köszönhető, nélkülük valószínűleg megint elfelejtettem volna, ami januárban még az eszemben volt. Szóval szezonális poszt, meggyes, cseresznyés tavalyi tapasztalatokkal, hátha jól jön valakinek.

A cseresznyeszezon észrevétlenül (és nagyon kevés gyümölccsel) már le is szaladt, ráadásul továbbra is saját cseresznye nélkül, a vadmeggyre ráoltás germersdorfival egy következő projekt. A meggy viszont tartja magát ahhoz a szokáshoz, hogy az országos átlaghoz képest itt úgy 3 hét csúszásban vannak az évszakok, vagyis pont ráérek még rákészülni az idei meggyrohamra. Ez nem csak a meggymagozó komplé naftalinból előszedését és kivasalását jelenti. A mindkét kezet és szemet lefoglaló magozástól elválaszthatatlan előkészítő rész az, mikor jó sok youtube-os showder klubot betárazok a napokig, naponta órákon át tartó művelethez. Ennek kapcsán vált egyébként tavaly nyilvánvalóvá az az összefüggés, amit azóta csak Kabaré-törvényként emlegetünk: tökmindegy, hogy élőben vagy archívból hallgatunk a nap bármely szakában kabarét/stand-upot, tíz percen belül biztosan betoppan egy szomszéd; de ezt mondjuk jó tudni, ha netán egyszer olyan vészhelyzet alakulna ki, amikor más segélyhívó eszközöm nem lesz, csak a Kossuth hangtára.

Meggyből egyértelműen a csokis-rumos meggylekvár volt a kedvenc (épp most készül az idei első adag), ha mostantól csak azt csinálnék, már azzal is mindenkit boldoggá tennék, mérhetetlenül gyorsan fogy. A metódus egyszerű: amint késszé nyilvánítjuk az üstben fortyogó meggylekvárt, mehet bele az étcsoki (kb. 1 tábla/1,5 kg) és a 2-3 cent rum, kész.

A nagy kérdés tavaly a szódás cucc volt, a többféle kísérleti dunsztosból a magozott meggy a legjobb. Maggal együtt kicsit kesernyés maradt, tehát maradjunk az ortodox szódás meggy módszernél: kimagozott meggy és cukor ízlés szerint rétegezve a befőttesben, majd az egész felöntve igazi szódával (sokbubis ásványvíz nem jó), lezár, eltesz. Az eredmény könnyed rumos hatású, eredeti állagban megmaradó gyümölcs.
A leginkább fotogén a szódás magos cseresznye, de ez a legkeserűbb
Alattomos és szintén gyorsan fogyó cucc ez a meggylikőr, idén ebből is többet tervezek, mint a tavalyi kísérleti adag, amit nőrokonaim boszorkányos sebességgel szippantottak fel, pedig megpróbáltam Becherovkának álcázni. A szezon vége felé aztán, mikor már se cukrom, se energiám, se üvegem további lekvárokat főzni, és a mélyhűtő is teli van magozott meggyel, akkor minden maradék, felhasználható meggy automatikusan rumos meggyé változik, de emiatt se panaszkodott még senki. Ja és napon aszalt meggy, napsütés függvényében. Ha elég bátor leszek, idén tényleg megpróbálom a mustáros meggyet (a tavalyi gyömbéres cseresznye is elsősorban húsok mellé jó).

Újabb meggymagpárnára egyelőre nem kaptam felkérést, de nem bízom a véletlenre a dolgot, gyűjtöm a magokat (ha valakit érdekel, 1 kiló meggyből 9 deka a mag, egy liba mérete pedig 65-ször 55-ször 25, csak hogy tudományos ismeretterjesztés terén is hozzáfűzhessünk valami hasznosat).
 Ez pedig hálából Tarhonyakártevő csigatésztás leírásáért:
Támogatom a video tutorial ötletét, ha belefér (ha nem, majd egyszer én)

10 megjegyzés:

csakBea írta...

Jól hangzik a szódás meggy, már csak meggy kellene valahonnan.
Az igazi szóda mit jelent a te olvasatodban? Olyat amit te csinálsz otthon, vagy amit venni lehet, szikvizet vagy mit. Egyáltalán van még olyan?
Tartósító szer nem kell bele?

Piszke a Birtokról írta...

@csakBea: tartósító semmi, elintézik a buborékok meg a szóda. Szódából házi és szikvíz is jó (abszolút van még olyan, ide hetente jár a szódás kocsi, mi is azt a szódát használjuk).

csakBea írta...

@Piszke: Köszönöm. Mennyi az az idő, ami után késznek lehet nyilvánítani?

Lehet, hogy horrorisztikus a fantáziám, de első pillantásra ez a fotogén cucc engem formalinban úszkáló embrióra emlékeztet, bocs :)

Piszke a Birtokról írta...

@csak Bea: jól van, akkor nem csak nekem kifacsart a fantáziám, megnyugodtam :) A kérdésre pontosan nem tudok válaszolni, mert direkt hagytam kora tavaszig állni, de szerintem 2-3 hónap alatt jó, Karácsonyra már biztos.

csakBea írta...

Még egyszer köszönöm! Akartam kérdezni: futnak már a hajnalkák?

Piszke a Birtokról írta...

Hajnalkàk most tartanak a New York maraton startjához hasonló tülekedôs tömegjelenetnél, már összekócolták a párhuzamosokat is, és ezerrel törnek a csillagok felé. Csipesz mint mérce napi átlag 5 cm tekeredéses növekedést jelez. Majd ha megjavul a gépem, ezt is megmutatom

Putrinka írta...

Hogy itt mik vannak:-) Kislánykoromban, amikor a nagyszüleim még neveltek disznókat, én magam is böngyörgettem az ilyenen a csigatésztát. Mert hát disznóvágáskor az orjalevesbe alapfelszerelés volt.
Hajnalkát én is ültettem egyszer. Olyan gyönyörű lett, hogy befutott mindent. Mindenki megállt megcsodálni azt a zuhatagot. De mire leoperáltam a kerítésről, az ereszcsatornáról és a tornácoszlopokról az elszáradt indákat, hát leszakadt a reumás karom, mindkettő. Alig bírtam aludni, annyira fájt. Azóta nincs hajnalka. (Volt egy kósza gondolatom, hogy nem tépkedem, hanem meggyújtom a kerítésen, azt már úgyis festeni kéne, de aztán lebeszéltem magam a gázcsonk miatt.) Az is érdekes, hogy abból a rengeteg virágból, ami biztosan szórt jó sok magot, a következő évben nem kelt ki egyetlen tő sem.

Piszke a Birtokról írta...

@Putrinka: ez azért érdekes, mert a británnál idén ugyanez történt (elvileg szétszóródott magok nem keltek ki, viszont a veteményébe véletlenszerűen került pár mag, azok most a földön tekeregnek a kapor körül). Mások meg ugye a meggyilkolhatatlanságára panaszkodnak. Én nem aggódom, mert nálam a "kiirthatatlan" kategória köztudottan azt jelenti "talán megmarad, de nem valószínű", a futtatóval meg jó eséllyel nem kell kacsonként leoperálni majd mindenhonnan, hanem két határozott vágással bonthatom az egészet ősszel. Na majd kiderül.

Névtelen írta...

Ezer hála és köszönet a rumos-csokis meggylekvár receptért! Most csináltam, ez valami fantasztikus finom, még a 78 éves kritikus anyámnak is nagyon ízlett! Holnap ismétlés... :)))
Viki

Piszke a Birtokról írta...

@Viki: örülök :)tavaly nekem is az egyik itteni kommentelő tette be a bogarat a fülembe. És az én 83 éves nagymamám is vígan-észrevétlen megeszik egy fél üveggel egy lendülettel :D