2006. augusztus 25., péntek

Vétó

Mi a baj azzal, hogy lounge?

Emberem nem az a nyelvművelő meg nyelvőrző típus, de ez a lounge valahogy nem jön be neki. Kért rá tegnap magyar szót. Mondtam, hogy gyönyörű anyanyelvemben és hihetetlen gazdagságú szókincsemben nincs erre jó magyar szó, ami kifejezi azt a színvilágot, a fényeket, azt az érzést, hogy ebben a meleg hangulatú, puha atmoszférabúrában csak nyünnyedni tudsz, megfelelő zenei háttérrel, buta arccal, boldogan ejtőzve. Például elképesztően megváltozik ugyanaz a ruhadarab is, ha pizsamanadrágnak hívom, vagy ha lounge-nadrágnak – magyaráztam tapasztalatból, mivelhogy nyaranta legtöbbször pizsamanadrágként árult gatyát hordok utcai ruhaként. Na tessék, ejtőzősarok, ez miért nem jó? – ragadta ki a monológból. Mér nem, mér nem. Hát nem érzed, hogy ez nem ugyanaz? Hát nem érzi. Jó, akkor pihenősarok? Aha, persze, kötelező csendespihenő az oviban, kinyitható vaságyakkal, hülye mesékkel, amiknek a végébe mindig belealszol, a Szabi meg közben huzigálja a hajadat, a Szilvi meg bepisil álmában, és végül pont akkor keltenek fel, amikor már igazán jól bealudnál, hát kinek hiányzik ez? Rendben, akkor heverészősarok? Hm. Nem az igazi. Társalgó? Az bazmeg. Egyből villant a szocreál balatoni SZOT-üdülő esős délutánja, műbőrfotelekkel, pingpong-hangokkal, ázott újság szagával. Nem, az semmiképp nem lehet. Főleg hogy tényleg egy sarokról lesz szó az egyébként tagolatlan térben.

Gondoltam ha már, akkor röhögjünk rendesen, elővettem a kizárólag billegő asztalok kitámasztására alkalmas Országh-nagyszótárt, és fellapoztam a lounge-nál. Első verzió: lebzselés. Aha. Zsizsik, zsezseg. Szerintem a lebzselés sokkal aktívabbnak hangzik, mint amit ki kéne fejeznie. Ráadásul az hosszú, hogy lebzselősarok, máshogy meg próbáld csak meg ragozni. Vétó. Következő ajánlat: henyélés. Henyesarok. Ez meg valahogy hozza magával a koszlott, szakadt, enyhe homeless-feelinget. Az ny különben sem túl szép hangzó, bár egy kicsivel szerencsésebb, mint a cs és a ty. Oké, következő: foyer. Na ez is szép magyar szó, hajlottam rá, hogy a lounge-ot hajlandó vagyok lecserélni a foyer-ra, de vétó lett a vége. Vétó a klubszoba, a szivarszoba, a szalon és a dohányzó esetében is. Aztán haladtam tovább a szótárban, felfedeztem, hogy a lounger (ami esetünkben a lounge-sarokban akármiző egyént jelentené) egyik megfejtése a here. Vívódtunk röhögve a heresarok és a herézősarok között, ez legalább már ránk jellemző volna, de aztán a lounge lizard magyar megfelelőjénél, miszerint zsúrfiú már nem nagyon kaptunk levegőt. És közben a gyíksarok elnevezés is egyértelmű vétó alá esett. Kezdtem magam úgy érezni, mint Rachel és Ross, abban a részben, amikor a leendő gyerekük nevén vitáznak, mert egy idő után kifejezetten jó névnek tűnt a vétó-sarok, de aztán ezt is megvétóztuk. Úgyhogy most itt állok tanácstalanul.

2 megjegyzés:

evako írta...

Ez volt az a bejegyzés, amikor anyukám már attól félt, hogy megfulladok, annyira röhögtem (zsúrfiú). Imádom a blogot, az utóbbi időben minden reggel megnézem (és drukkolok nektek). Úgy találtam rátok, hogy a 73 éves anyukám lábtörés után kegyetlenül unta a fekve/félig fekve/felpolcolva állapotot, így sógor kerített neki ákciós netet és részletre iPad-et, amire könnyen nyitható ikonnal feltette a kedvenc blogját is, azaz a Birtokosesetet. Azóta rendszeres időközönként felolvasom Mamának a régebbi bejegyzéseket fetrengéses röhögés céljából, de már nagyon ügyesen ő is követi az új bejegyzéseket. Köszönjük,hogy írtok, várjuk az újabb bejegyzéseket!
Éva

Piszke a Birtokról írta...

@evako: akkor gyors gyógyulást és sok röhögést kívánunk a Mamának :) (és gratulálunk, hogy ős is rácáfolt arra, miszerint az internet csak a fiatalok játszótere)