Köss, fess

Jó rég nem betonoztunk már.
Olyan rég, hogy akkor álmomból felkeltve is tudtam a mályvás beton meg a normál beton keverési arányait, többféle lapátra hangszerelve, most meg az összetevőkön is gondolkodnom kell. Na de ugye az ember igyekezzen mindig fejlődni, most a betonozás elméleti ismétléséhez hozzácsapom plusz ötösért a betonfestés tételét is. Ennek oka, hogy a konyha-nappali padlózati szituáció a legfinomabban fogalmazva is tarthatatlan. A Nagy Porfelhő Hadművelet eredményeképp lett ugyebár mínusz egy fal, de gazdagabbak lettünk egy lövészárokkal. A homokos aljzatra lazán ráillesztett, évszázados cementlapok tisztán tartása önmagában sem egyszerű, de amikor az immár egybenyitott konyhát és nappalit túlgondoltan autentikus country-enteriőr jelleggel egy 30-60 centi széles, két méter hosszú földsáv választja el egymástól, akkor konkrétan impossible mission. Én csak azt csodálom, hogy az elmúlt másfél évben nem mondtam fel jelent ott meg se akác, se vakondtúrás. Egy darabig eljátszottam ugyan az ötlettel, hogy befüvesítem a csíkot, de a francnak van kedve még a házban is gyepet nyírni, úgyhogy maradt parlagon.

Beltéri petanque-pályának meg túl kicsi

A kitartóan gyűjtögetett takarékbélyegekből mostanra szűkösen összegyűlt akkora vagyon, hogy legalább az anyagokat meg tudjam rendelni a betonhoz, idővel az is porzik, ha nem burkoljuk, de mégis jobb. Meg persze akarjuk is burkolni, de az anyagi kérdéseken túl nagyjából ugyanolyan összhangzattani dilemmában vagyunk, mint a hajópadló színének az idején, egyelőre annyi biztos, hogy kb. 25 négyzetméterről beszélünk. A fa padlóhoz sajnos minden körülmény alkalmatlan: a konyha eleve a belépő is, sár, kutya, macska, jövés-menés, kandalló, trópusi fára pedig nem futja a malacperselyből. Logikusnak tűnhetne a járólap, de ha mondjuk mesebeli ezer forintért kapnánk négyzetméterét, akkor is minimum ugyanennyivel kell számolni a ragasztó és a fuga együttesét, és akkor még nem kértük a lerakáshoz szaksegítséget. Továbbá egyáltalán nem vettük figyelembe azt a tényezőt, hogy egyikünk sem rajong a kerámia padlólapokért.
Újra előjött hát a többször felmerült betonfestés kérdése: olcsóbb is, egyedibb is, bonyolultnak sem tűnik, csak fel kell fókázni a festéket a jól előkészített, megfelelő érettségű, kiegyenlített betonalapra. Tehát valójában csak a szín és a minta kérdésében kéne dűlőre jutni. Hogy a minta szabályosan vagy itt-ott legyen elhelyezve. Egyáltalán milyen minta? Kutyamancsnyom, pitypang, világtérkép, vagy geometrikus valamik? Volt egy pont, amikor a QR-kódba ágyazott kedvenc novellák, versek, egyéb szövegek is egész jó megoldásnak tűntek, de aztán közelebbről is megnéztem a geek-mozaikot, és arra jutottam, hogy fessen ilyet, akinek Vasarely volt az őse. Jó, ezen van még időnk eltörpölni, egyelőre a betonozás időpontját sem tűztük még ki (a nagyon konkrét „hamarosan” a határidő), de az már most biztos, hogy azzal megint háromnapos szórakozást nyújtunk a falunak. Igen, az lesz az a rész, hogy pár napig a fürdőablakon át kell majd közlekednünk.