2012. június 6., szerda

Tollanya

Madaras történet hepiend és tanulság nélkül, nyugalom megzavarására alkalmas, ám ornitológiailag érdekes fotókkal.

Nem akarok én riogatós zöld lenni, de szólok, hogy egyetlen figyelmetlen suhintással tényleg komplett élőhelyeket lehet tönkretenni. Már zuhant a bozótág, mikor ember észrevette rajta a madárfészket, és brúszvilliszesen jól meg is mentette, csak épp visszatenni nem volt hová. Mert már a környékből is likvidált minden bozótot. Mivel családbővítésről nem szép dolog egyedül dönteni, hívott gyorsan, hogy leszünk-e madármostohák. Az általában szárnyaló fantáziám kicsit megtorpant, mikor fejben ahhoz a részhez értem, hogy repülni tanítom a fiókot, de a történek miatt még így is erkölcsi kötelességemnek éreztem az örökbefogadást.
Egy tejesdobozzal és a británnal felszerelkezve elindultam a helyszínre, ez utóbbi egyrészt azért kellett, mert ő csomó madarat tényleg képes felismerni hangról, színről, repülési mintázatról, barátjáról, mindenféléről (a teázás mellett a legalapvetőbb angol hobbi ugyebár a birdwatching), másrészt pedig mert az első két napban rá várt a pótanyaság, nekünk máshol volt dolgunk, az meg azért már tényleg túlzás, hogy ennyire komplett állatkerttel utazzunk. Hiába nézegettük viszont a damilból és fűszálakból font fészekben tátogó madárbabát, annyira picike volt, hogy nagyjából a struccot és a griffet tudtuk csak teljes bizonyossággal kizárni a családfájából.
Szerintem szép
Azt se tudtuk, rovart vagy növényt eszik-e, de próbálkoztunk: fecskendőből vízzel, áztatott bulgurral, régi zokniból takarót is kapott. Nem mondanám magam madárrajongónak (bár idén valahogy hirtelen csomóféle költözött a kertbe, és ez meglehetősen tetszik), de a nagy hasú kicsi lény tátogása, mozgása, felépítése simán órákra lekötött.
Kedvenc pozíció fészekbe fúrt csőrrel
Estére már úgy gondoltam, hogy a repüléstanítást is megoldom neki, amint odáig jutunk. Reggelre pedig helyre kis kék kalitkát is szereztünk neki kölcsönbe, nyilván nem attól féltünk, hogy fogja magát és szárnyra kap, csak nem jutott eszünkbe jobb macskabiztos megoldás. És aztán így zoknistul, fecskendőstül, fészkestül és kalitkástul a britán gondjaira bíztuk. Alig értünk el a legközelebbi nagyvárosig, amikor a jó szomszéd megüzente, hogy szerinte a madárka dodó, abban legalábbis feltétlenül hasonlítanak, hogy ez a példány is kihalt. Szóval kicsit sem volt sikeres a lelkes próbálkozás, de legalább most utánanézek, hogyan kell/lehet profin életben tartani egy ilyen kismadarat, hátha szükség lesz a tudásra a jövőben.

22 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Őszintén szólva én meglepődnék, ha bármilyen módon is életben lehetne tartani. Szerintem kell neki az az emésztőenzim, amit a szülei a szájába tuszkolnak a falattal együtt, olyan meg nekünk ugye nincs. De azért kíváncsian várom kutakodásod eredményét.

Piszke a Birtokról írta...

@MM: nekem is ez a gyanúm, hogy ilyen kicsinél hiába minden, de hátha

Névtelen írta...

Szerintem érdemes megpróbálni. Ezek a képek 2 éve készültek, egy fészeknyi 2 napos kisrigó felnevelésébe vágtunk bele, az eredmény 100%-os volt, az utolsó képek a kirepülés előtti napokban készültek. Ketten máig a ház környékén laknak, szelídebbek, mint a többi rigó, megismerjük őket.https://picasaweb.google.com/katalinlawrence/MumSBlackbirds

csakBea írta...

Akik szoktak papagájt kézzel felnevelni, biztos tudják. Először is kell egy inkubátor, hogy melegben legyen, másodszor (attól függően hogy mennyi idős) két óránként etetni. Figyelni, hogy kiürüljön a begye, ráetetni nem szabad. Olyat is hallottam, hogy nem mindegy, hogy jobb, vagy bal oldalra tartod a fecskendőt. Ilyesmi. Nem egy egyszerű vállalkozás...

Piszke a Birtokról írta...

@Rigó: hú, ezek nagyon helyesek :) szóval akkor mégis van esély
@csakBea: az nem baj, ha nem könnyű a feladat ;)

Nils Holgersonné írta...

jaj, én most extrán érzékeny vagyok a kicsi, védtelen és cuki dolgokra, akiket etetni kell. Ilyenformán eléggé megrázott a történet vége :(

Piszke a Birtokról írta...

@NH-né: szóltam előre, nekem sem esett jól :(

Névtelen írta...

Nálam rendszeresen dráma van a kertben idén: jönnek a szarkák fészket rabolni. Szegény fekete rigók meg pánikolnak! Utánna meg mindig látom, hogy vagy a tojások vannak összetörve a földön, vagy az elpusztult fiókák.
A madarak (cinke, feketerigó, rozsdafarkú) képesek megismerni: nem pánikolnak, ha a kertben vagyok, migha ismeretlennel, akkor meg igen. Laci

Szilvai írta...

Tandori Dezső írt verébfelnevelő könyvet, abban van talán néhány jó ötlet.

Szilvai írta...

Azt hiszem, ez az, de nem biztos:
http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Tandori_Dezso_Tandori_Agnes_Madarnak_szuletni_kell_&id=2101503360&type=10

Névtelen írta...

Szia!
Verébfiókát neveltünk fel,úgy,hogy 2-3 óránként csontkukacot kapott, amit előtte vízbe mártottunk és lekaptuk a fejét (a kukacnak). Sikerült, megtollasodott és elrepült. :))
Szép napot!
Viki

U.i.: Nagyon klassz a blogod, imádom olvasni! :)

Zsófi írta...

Megható, hogy milyen lelkesen belevetettétek magatokat, sajnálom, hogy nem volt meg a sikerélmény =(

Talán segít legközelebb :-)))
- Az ilyen pici madarak mindig legyenek melegen, a ruhanemű jó ötlet, én infrát vagy megfelelő távolságra elhelyezett asztali lámpát szoktam használni (ha fázik a madár, akkor kihűl, lelassul, esetleg véreset ürít, ha melege van, akkor zihál és sokat iszik - köszönöm, Nyilvánvaló Kapitány voltam :-D).
- Ha rovarevő a madár, akkor nyugodtan mehet neki a lisztkukac csipeszről (forrázva, holtan) óránként később kétóránként kisebb madaraknál 2-3 szem (pl. fecske, veréb), nagyobbaknál több is (pl. rigó).
- A magevőket is rendszerint rovarral nevelik a szülők, bár mesterségesen táplálva őket felemás a kimenetele a dolognak, valahogy nem mindig akarják túlélni, ha csak rovarokat kapnak (ilyenkor érdemes a pesti állatkertet vagy más madármentő helyet felkeresni, ott speckó keverékkel felnőnek).
- A kaja mellett érdemes kalciumot és vitamint is adni (akár vízben, akár a kajával). Nincs szörnyűbb, mint egy felnevelt kismadár, amelyik a büdös életben nem képes repülni a deformált csontjai miatt :(((

Nagyon nehéz, de nagyon hálás feladat őket felnevelni =)))

Piszke a Birtokról írta...

@Mindenki: köszönöm a tanácsokat és ötleteket! Annyi csak a baj, hogy kukacokat csak úgy nem tartok, ahhoz meg távol van a Birtok mindentől, hogy szükség esetén gyorsan kéznél legyenek. Igazi hülye kérdés: lefagyasztható és felengedhető? mert akkor egy túlélőcsomagnyit be tudok tárazni belőle

Zsófi írta...

Mi tücsköt fagyasztottunk és abból törtünk, szóval simán :))) Főleg télre a pórul járt denevéreknek szoktunk így tartalékolni :)

Piszke a Birtokról írta...

@Zsófi: köszi, akkor így lesz :)

Nils Holgersonné írta...

Basszus, pár napja írtam egy kommentet, már akkor is késve, de most nézem, hogy eltűnt. Szóval Isten éltessen sokáig, füled érjen bokáig!

Piszke a Birtokról írta...

@NH-né: óóó, Te aztán nem semmi vagy, hogy LiliMaus hercegnô mellett ilyenekre oda tudsz figyelni, köszönöm szépen :)

Nils Holgersonné írta...

Piszke, ha oda tudtam volna figyelni, akkor elsején írok, így meg csak megkésve :) volt party? britán nem főzött valami jót?

Piszke a Birtokról írta...

@NH-né: a késés nem késés, mert egy nap helyett ünnepi heteket tartok ;)britán hozott nekem cidert, anyukám is itt volt epres túrótortával, én meg évtizedes gyakorlattól eltérően nem voltam külföldön pont a szülinapomon, úgyhogy vicces-jó volt.

Sallai írta...

Szia Kedves!
Csak most olvastam...
Szegényke...
Hátha:
http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarmentes/fiokat-talaltam.html
Ildikó

Szerafina írta...

nem er ugy megfogalmazni egy ilyen kis leny halalat, hgoy onkentelenul felnevessek rajta.... most meg jol szegyenlem is magam. jaaaaaj....

ingyom bingyom írta...

A lisztkukac állatkereskedésben kapható kis átátszó műanyagdobozos kiszerelésben, és hűtőben (nem fagyasztó) hetekig eláll, mindig mikor kiveszed jobban mozog a melegben, egyébként meg vegetál.
A madár igy fotóról kakukkfiókának néz ki, aki kilökdöste a többieket.
Sajnos mivel sem pihét, sem tollat nem látok rajta, nagyon gyanús, hogy ippegcsak kibújt a tojásból, remélem még él.
Puszi!